A Hubble-űrteleszkóp mérései alapján csillagászok egy negyven éves rejtélyt oldottak meg: a Magellán-áramlás eredetét. A Magellán-áramlás gázfelhőkből álló „szalag” a Tejútrendszer körül.

Jó 12 milliárd évvel ezelőtt egy csillag felrobbant és maradványait közel fénysebességgel szórta szét. Halálakor a csillag olyan fényes volt, hogy milliószorosan túlragyogta az otthonául szolgáló galaxist.

Most először sikerült röntgencsillagászati űrtávcsővel detektálni egy ismert fedési exobolygót.

Miért? Nem hullámzanak? A Cassini 2004 óta rendszeresen végzett radarmérései alapján legalábbis így tűnik.

Az előzetesen az „évszázad üstökösének” kikiáltott égitest, ahogy a Hubble-űrtávcső látta májusban.

Röntgencsillagászati műholdakkal 26 új feketelyuk-jelöltet azonosítottak az Androméda-galaxisban.

Egy új tanulmány szerint a Szaturnusz holdjának kérge alatt akár folyékony óceán is húzódhat(ott).

A NASA Mars Reconnaissance Orbiter (MRO) szondájának méréseiből megbecsülték, évente mennyi új becsapódási kráter keletkezik a bolygó felszínén.

Az exobolygó-kutató amerikai űrtávcső második elromlott lendkereke lehetetlenné teszi a pontos térbeli irány beállítását. A NASA még nem adta fel, de félő, hogy a sikeres űreszköz már nem tudja folytatni eredeti munkáját.

Ahogy várható volt, elfogyott az európai infravörös űrteleszkóp detektorait hűtő anyag. A Herschel közel három és fél év aktív működés után befejezte űrcsillagászati pályafutását.

Az ESA XMM-Newton űrtávcsöve 2001 óta szép lassan az égbolt 62%-át felmérte „szabad idejében”, miközben az egyik célforrásról a másikra állt át.

Minden eddiginél jobb bizonyítékot gyűjtöttek a Hubble-űrtávcsővel arra, hogy a rövid lefolyású gamma-kitöréseket összeolvadó neutroncsillagok vagy neutroncsillag–fekete lyuk párok okozhatják.

Az Európai Űrügynökség (ESA) követőállomás-hálózatának antennáit egy európai fejlesztés nyomán tették még érzékenyebbé.

A helioszféra határvidékéről érkező semleges hidrogénatomok eloszlását mérő amerikai IBEX műhold adataiból úgy tűnik, hogy a Nap csóvát húz maga után, ahogy mozog a csillagközi térben.

Vannak, akik némi fantáziával ezt képzelik bele a Hubble-űrtávcső képén látható kölcsönható galaxispárba.

Egy friss tanulmány szerint kicsit alábecsülték a Kepler-űrtávcső által megfigyelt csillagok, így a körülöttük keringő fedési exobolygók méretét is.

Négy évvel az utolsó javítás után a legendás űrteleszkóp rendben, komolyabb hibák nélkül teszi a dolgát.

A Cassini radaros mérései – és egy nagy adag becslés – alapján elkészítették a Szaturnusz legnagyobb holdjának globális domborzati térképét.

A Cassini-űrszonda felvételei jelentik az első közvetlen bizonyítékot, hogy az óriásbolygó gyűrűibe időnként „beleszaladnak” a meteorok.

A Herschel-űrtávcsővel felfedezett távoli galaxisban több mint kétezerszer gyorsabban fejlődtek a csillagok, mint most a mi Tejútrendszerünkben.