A fél évszázados történetre visszatekintő Saturn–V óriásrakéta eredményeit azóta sem sikerült túlszárnyalni. Talán majd a jövő évtizedben.

A politika, bármilyen kegyetlen is volt a holdprogrammal, mégis hagyott egy szűk keretet kibontakozni a tudományos kutatás számára az utolsó három leszállás alkalmával.

Az Apollo programhoz három darab mozgatható indítóállvány készült el az Ingalls Iron Works jóvoltából.

Három rekorddöntő repülés és tengernyi tapasztalat megszerzését követően 25 évvel ezelőtt süllyedt vissza a légkörbe és égett el az első amerikai űrállomás.

A Skylab 1973. május 14.-én startolt el a holdexpedíciókhoz használt 39A indítóállásról. A NASA ezen startja azonban messze nem volt olyan sikeres, mint a megelőző egy évtized startjai: a program kis híján kudarcba fulladt.

Épp ma 50 évvel ezelőtt emelkedett először a világűrbe minden idők eddigi legnagyobb rakétája. Cikkünk első részében bemutatjuk a Saturn–V történetét és teljesítményét.

Az utolsó három holdexpedíció törlése, valamint a Skylab program nem-folytatása miatt a NASA számára eredetileg legyártott tizenöt darab Saturn-V hordozórakétából „kettő és egyharmad” a Földön ragadt.

Sokak számára teljesen ismeretlen a története azoknak a mozgatható indítóállványoknak, amelyek nélkül sem az Apollo, sem a Skylab, sem az Apollo-Szojuz tesztprogram, de még a Space Shuttle program repülései sem jöhettek volna létre.

A szinte működésképtelen Skylab-et pillanatok alatt sikerült kijavítani, hogy aztán az amerikai űrhajósok sorra döntögethessék a rekordokat általa.

A Szovjetunió és az USA a Szputnyik-1 1957-es felbocsátásától kezdve ádáz presztízsharcot vívott az űrben, hogy ki a jobb. Amerika a holdraszállással megnyerte az űrversenyt, de egy területen, az űrállomás-építésben komoly lemaradásban volt. Ez nem maradhatott így és persze nem is maradt: a Skylab volt hivatott a lemaradás behozására.