A NASA röntgentartományban működő NuSTAR űrcsillagászati holdjának felbocsátását akár hónapokkal is elhalaszthatják.

Annak ellenére, hogy – nagyon leegyszerűsítve – egy beáldozható szonda indult a Jupiter felé, lényegében annak kiderítésére, hogy az aszteroidaöv és az óriásbolygó sugárzása nem tesz-e kárt benne, a Pioneer-10 óriási ismerethalmazzal indította útjára a külső Naprendszer kutatását.

Merkúr, Vénusz, Mars, Hold, mind „megvolt” már az űrkutatóknak az űrkorszak első évtizedén belül. De ezek mind a belső Naprendszerben vannak. Az igazi felfedezések az aszteroidaövön kívül vártak a tudósokra, a gázóriásoknál.

A második japán kisbolygóminta-gyűjtő űrszonda 2014-ben indulna az 1999 JU3 jelű földközeli kisbolygó felé.

Ma ötven éve repült John Glenn, a legelső amerikai, aki űrhajóval megkerülte a Földet.

A NASA új röntgencsillagászati műholdja, a NuSTAR március közepén indulhat Pegasus-XL rakétával.

A kozmikus mikrohullámú háttérsugárzást tanulmányozó európai szonda nagyfrekvenciás méréseihez használt hűtőanyag elfogyott. Alacsonyabb frekvenciákon még 6-9 hónapja lehet hátra a Plancknak.

Az Univerzum fiatal korából származó ritka galaxisra leltek a csillagászok. A NASA Spitzer- és Hubble-űrtávcsöveinek segítségével kiderült, hogy ez a különös galaxis rettentő falánksággal alakítja csillagokká por- és gázanyagát.

Két újonnan felfedezett, akár tízmilliárd naptömeget is elérő fekete lyuk belsejében öt teljes Naprendszer is elférne.

A 2013-ban indítandó európai asztrometriai űrszonda napvédő ernyőjét először nyitották ki – egyelőre természetesen a Földön.

A már az űrtávérzékelésben is alkalmazott „lézeres radar” elvén működő berendezéseknek nagy jövője lehet a bolygókutatásban, az űreszközök precíz landolásában vagy összekapcsolásában is.

Az elhatározás és a felbocsátás között mindössze 3 év telt el. 1972 márciusában útjára indult az első szonda a külső Naprendszerbe, hogy felderítse az aszteroidaövet és a Jupitert. És volt még egy kisebb, de annál érdekesebb cél: üzenetet vinni más csillagrendszerek értelmes lényeinek.

Amíg az ősemberek a kőkorban zsákmányukra vadásztak és barlangokban találtak menedéket Afrikában, addig a távoli Nagy Magellán-felhőben egy, a Napunknál tizenhatszor nehezebb csillag élete egy hatalmas összeomlással ért véget.

Az ESA által üzemeltetett Planck-szonda új teljes égbolttérképeket készített, melyeken többek között korábban ismeretlen csillagkeletkezési területek és eddig nem látott mikrohullámú derengés is megfigyelhető a Tejútrendszer szíve körül.

A Fehér Ház a hét elején nyilvánosságra hozta, mennyit és milyen felosztásban szánna a NASA programjaira 2013-ban. A nagy vesztes a Mars kutatása lehet.

Új infravörös műszerek pásztázzák az eget, ezúttal azonban egészen speciális körülmények között, egy átalakított Boeing-747-es fedélzetére szerelt nagy távcsőről. A NASA sztratoszférában működő obszervatóriuma, a SOFIA egy fiatal, nagytömegű csillagokban gazdag csillaghalmazt örökített meg első útjainak egyikén.

A NASA lekapcsolta a 16 éve működő RXTE műholdját, amivel a neutroncsillagok, fehér törpék és fekete lyukak közeléből érkező röntgensugárzás változásait tanulmányozták.

A NASA exobolygóvadász űrteleszkópjával felfedezett Kepler-20e és Kepler-20f kis kőzetbolygó, de igen forró, a csillagának közvetlen közelében keringő égitest.

Csillagászok a Fermi-űrtávcső segítségével felfedezték, hogy az 1572-es szupernóva maradványa a nagy energiájú gamma-tartományban aktív. A felfedezés jelentős előrelépést jelenthet a kozmikus sugarak keletkezésének megértésében.

A júliusban indított RadioAstron tesztjei rendben haladnak. Egy fényes rádiókvazár megfigyelésével először sikerült interferenciát előállítani a műhold 10 m-es rádióantennája és az effelsbergi 100 m-es rádióteleszkóp között.