A japán kisbolygókutató űrszonda a Földtől mintegy 3000 km-re elrepülve lendületet vett úti célja felé.

A Fermi-űrtávcsővel a gamma-tartományban mintegy 2 éves periódusú változásokat találtak egy aktív galaxismagban.

A New Horizons mérései számtalan meglepetést hoztak. Alan Stern, a projekt vezető kutatója kiválasztotta a számára tíz legmeglepőbbet.

Az UV-távcső csaknem két éve működik a Holdon, méghozzá a szakemberek megelégedésére, amit a kalibrációs adatok is alátámasztanak.

Az amerikai MAVEN űrszonda mérései alapján a válasz: elfújta a napszél.

A Plútóról készült, és újabban érkezett felvételek tanúsága szerint a Plútó jellegzetes párarétege kékes árnyalatú, a felszínen helyenként előforduló vízjég viszont vöröses árnyalatban látszik ragyogni.

A kozmikus mikrohullámú háttérsugárzást vizsgáló Planck-szonda képein minden objektum csak zavart jelent, amelyet a csillagászoknak el kell távolítani az adatokból, hogy előtűnjék a vizsgálat igazi tárgya.

Egy német kutatócsoport új szoftverrel régi holdrengéseket talált, a jövőben pedig hatékonyabbá teheti a marsrengések keresését.

Az ultraibolya és röntgentartományban érzékeny Astrosat mellett hat kisebb műhold indult PSLV rakétával.

A New Horizons még jó darabig küldi majd a Plútóról gyűjtött adatait a Földre, de irányítói már 2019-re készülnek...

A gravitációs hullámok űrbeli detektálására kifejlesztett műszaki megoldásokat kipróbáló európai űreszköz egy Vega rakétával indult.

További öt meglepő új eredmény a Plútóval kapcsolatban, a New Horizons szonda vezető kutatója, Alan Stern válogatásában.

Amennyire egy galaxishalmazból az egész Világegyetemre, négy kémiai elemből pedig a többi 88-ra következtetni lehet, annyira az egész Világegyetem összetétele mindenütt ugyanolyan.

A Szaturnusz holdjára, a Titánra vonatkozó hajózási információk erőteljes, a Nap energiája által hajtott tengeráramlásokat jeleznek.

A Ceres törpebolygó körül keringő amerikai űrszonda megkezdte pályamagassága csökkentését. Hamarosan az eddigieknél is négyszer jobb felbontású képeket készíthet – míg le nem merül.

A mérések és a felvételek tanúsága szerint a Csurjumov–Geraszimenko-üstökösből a mag tengelyforgásának ritmusában áramlik ki a víz.

Először sikerült bizonyítani, hogy a nagy tömegű galaxishalmazok közepén elhelyezkedő óriás galaxisok erőteljesen gyarapodnak, mert elnyelik a más galaxisoktól ellopott gázt.

A hét elején nagy várakozás előzte meg a NASA beharangozott sajtótájékoztatóját a „Mars rejtélyének” megoldásáról.

Egy évtized után befejezte működését a japán röntgencsillagászati műhold.

Csillagászok egy olyan elektronfelhőt fedeztek fel, amelyik „hamvaiból támadt fel”, pont mint a mondabeli főnixmadár, miután két galaxishalmaz összeütközött.