Az új évet egy, a várható érdekes űrkutatási eseményeket összegyűjtő felsorolással szoktuk kezdeni. Íme, az automata űreszközökkel kapcsolatos 2009-es remények.

Az amerikai és európai űrügynökségek arra készülnek, hogy 2020 körül közösen küldenek űrszondákat a Jupiter holdjainak kutatására.

A Spitzer-űrteleszkóp legújabb felvételén turbulens csillagképződési terület látható, ahol „gázfolyók” és csillagszél áramlik a poros Hattyú-ködben.

A japán Akari infravörös csillagászati műhold felvételén szépen látható az a lökéshullámfront, amelyet a közeli vörös óriáscsillag kelt a körülötte levő csillagközi anyag „folyójában”.

A tudományág egyik jelentős kutatási támája a neutrínók asztrofizikai jelentőségének vizsgálata. Ebben Marx György is maradandó eredményeket ért el.

Az igazán lelkes koncertlátogatók messzire is hajlandók elutazni egy-egy zenei csemegéért. No de a Marsra?

A részecskefizika számára a kezdeti univerzum nem volt egyéb, mint egy költségvetési megszorítások nélkül üzemelő gyorsító.

Október végén nemzetközi konferenciát rendeztek az orosz űr-VLBI műholddal kapcsolatban. Most az Űrvilág olvasói is megpillanthatják a készülő űreszköz darabjait.

A sokáig halogatott orosz űr-VLBI műhold megvalósítása az ezredforduló tájékán lelassult. Később a program jelentősen átalakult, de sosem állt le!

A japán Kaguya űrszonda friss mérései alapján sem valószínű, hogy a Hold déli pólusánál jelentős mennyiségű fagyott víz volna.

Az év végén szokás összegyűjteni, hogy mi tűnt a legfontosabbnak a leköszönő esztendő eseményei közül.

Ezek az objektumok segíthetnek a csillagászoknak megérteni a barna törpék felépítését és fejlődését.

Van-e a Jupiter Europa nevű holdján felszín alatti óceán? Ha igen, lehet-e ott valamilyen élet?

A NASA 2011-ben indítaná a Jupiter kutatására szánt következő űrszondáját.

Az amerikai Mars Reconnaissance Orbiter űrszonda radarmérései alapján vastag, kőzettörmelékkel borított jégfolyásokat találtak közepes marsi szélességeken.

A tőlünk mindössze 25 fényévre levő Fomalhaut óriásbolygójának elmozdulását a Hubble-űrtávcső két, 21 hónap különbséggel készült felvételén fedezték fel.

Giuseppe Occhialini olasz fizikusról az 1996 és 2003 közt repült olasz-holland BeppoSAX röntgencsillagászati műholdat nevezték el.

Sikerült újraindítani az űrtávcső tudományos műszereit. A küszöbön álló helyszíni nagyjavításra még februárban sem lesz kész az Atlantis.

Az orosz rádiócsillagászati műhold tervezése még az 1980-as években kezdődött. Most úgy tűnik, hogy jövőre végre el is indulhat a program.

Közeledik a csillagászat éve! A 2009-es hazai eseménysorozat egyik állomása egy többfordulós vetélkedő, középiskolások háromfős csapatai számára. A verseny már most novemberben indul.