Nagyobbak lehetnek a Kepler bolygói

Egy friss tanulmány szerint kicsit alábecsülték a Kepler-űrtávcső által megfigyelt csillagok, így a körülöttük keringő fedési exobolygók méretét is.

Ennek az a következménye, hogy az eddig gondoltnál kevesebb olyan bolygó (és bolygójelölt) lehet a Kepler által gyűjtött mintában, amelyek a Földhöz hasonló méretűek lennének. A tanulmányban, amely az Astrophysical Journal című folyóiratban fog megjelenni, amerikai csillagászok a Kitt Peak-i 4 m-es Mayall-teleszkóp méréseit használták fel.

Egy a mi Tejútrendszerünkhöz hasonló másik galaxis képére méretarányosan rárajzolták a Nap helyét a csillagrendszeren belül, valamint ehhez képest a Kepler-űrtávcső látómezejében található csillagok elhelyezkedését. A vizsgált csillagok tőlünk mérve 2800 és 7000 fényév közötti távolságokban vannak. (Kép: NOAO / AURA / NSF)

A földi távcsöves spektroszkópiai megfigyelések célpontjai a Kepler mintájában szereplő, feltételezett bolygójelöltekkel rendelkező csillagok, azok közül is a halványabbak voltak. A 268 vizsgált csillag közül nem egy még megerősítésre váró, a Földhöz hasonló méretű bolygójelölttel rendelkezik. A mért spektrumoknak modellszínképekkel való összehasonlítsa révén az eddigieknél pontosabb becsléseket tudtak adni a csillagok meghatározó fizikai paramétereire (sugarára, hőmérsékletére, fémtartalmára – vagyis a csillagászok szóhasználatával a hidrogénnél és héliumnál magasabb rendszámú elemek arányára). Kiderült, hogy szinte majdnem mindegyik célpont (87%) esetén felfelé kell korrigálni a méreteket. A minta nem kis hányada, 26%-a esetén pedig az eddig feltételezett csillagsugarakat legalább 35%-kal kell megnövelni.

A változás kihat a csillagok körüli bolygók méreteinek meghatározására is. Ezeket ugyanis a csillag előtti elhaladásuk, a mért kis fényességcsökkenés alapján becsülik meg. Ha nagyobb a csillag, a detektált változásokat is nagyobb bolygók okozzák.

A szerzők megerősítették azt az összefüggést, hogy a Neptunusszal egy méretkategóriába eső, vagy annál „testesebb” bolygók nagyobb valószínűséggel fordulnak elő a Napénál magasabb fémtartalmú csillagok körül. Ugyanakkor a kisebb, legfeljebb 3-4 földtömegnyi bolygók esetén nem találtak ilyen egyértelmű összefüggést. Az eredmények ismét rámutatnak arra, hogy bár a nemrég meghibásodott, nagy sikerű bolygóvadász, a Kepler-űrtávcső kitűnő eszköz a bolygójelöltek felfedezésére, az exobolygókról alkotott teljes képhez a földi távcsöves megfigyelések is elengedhetetlenek.

Kapcsolódó cikkek:
Kepler: ez már a vég?
Exobolygó-áradat

Kapcsolódó linkek:
A Kepler csillagai és bolygói nagyobbak, mint eddig gondoltuk (NOAO)