A Földhöz hasonlóan a Szaturnusz óriásholdján is létrejöhet a pazar jelenség. Ám ha egyszer majd arra járunk, "éjjellátó készüléket" kell használnunk, hogy a szivárványokban gyönyörködhessünk.
A NASA Chandra röntgencsillagászati mesterséges holdjával is megfigyelhető a sarki fény jelensége a Naprendszer legnagyobb bolygójának felsőlégkörében.
Tavaly év végén, december 27-én soha nem látott erősségű kozmikus röntgen- és gammasugár-kitörés érte el a Földet. Okozója a Tejútrendszer távoli vidékén, ötvenezer fényévnyi távolságban levő különleges neutroncsillag volt.
A Markarian 421 jelű kvazár megfigyelése során a Chandra olyan galaxisközi anyagfelhőkre bukkant, amelyek arra utalnak, hogy a „hagyományos” formájú (atomokból, ionokból álló) anyag jelentős hányada a galaxisok közötti térben található.
A Hubble sorsa ismét (és egyre komolyabban) megpecsételődni látszik: a napokban előterjesztett új NASA-költségvetésben egy centet sem terveztek a javítására.
Egy új kutatás szerint a Plútó és a Charon hasonlóan alakulhatott ki, mint több mint négymilliárd évvel ezelőtt a Föld-Hold rendszer. A Kuiper-öv legnagyobb képviselőjébe egykoron egy méretben hasonló nagyságrendű másik kisbolygó csapódhatott.
Az elmúlt években egyre több olyan felvétel látott napvilágot, amelyek Naprendszeren kívüli bolygókat mutatnak. Ezúttal egy, a Napunkhoz hasonló csillag körül örökítettek meg egy ilyen égitestet.
A Szaturnusz körül keringő Cassini-űrszonda harmadszor közelítette meg a bolygó óriásholdját, a Titant. A képeken az első ismert kráterek, továbbá jégvulkanizmusra utaló alakzatok láthatók.
Valamivel több mint négy évvel a tervezett indulás előtt már pontosan tudni lehet, milyen műszerekkel szerelik fel a marsjárók következő nemzedékét képviselő Mars Science Laboratory amerikai űrszondát.
A Földön kívüli élet kereséséhez a Naprendszer égitesteit is érdemes célba venni. Van is már néhány ígéretes jelölt: a Mars bolygó mellett a Jupiter holdja, az Europa és a Szaturnusz kísérője, a Titan jöhet szóba.