Legutóbbi kérdésünkben olyan űreszközök nevére voltunk kíváncsiak, amelyeket ionhajtóművel szereltek fel. Megfejtőink pedig most bizonyára arra kíváncsiak, hogy melyikük nyerte az Ekren Kiadó ajándékkötetét.

Az elmúlt években többször is felmerült, hogy kell legyenek a világegyetemben olyan fekete lyukak, amelyek nagyobbak egy csillagnál, de kisebbek egy galaxismagnál. Egyik feltételezett előfordulási helyükről most kiderült, hogy ott nincsenek.

A NASA Enrico Fermiről nevezte el a nemrég felbocsátott gamma-csillagászati űrobszervatóriumát. Máris elkészült az első égtérkép.

Lassan tíz éve, hogy az ESA röntgencsillagászati mesterséges holdját felbocsátották. A sikerre való tekintettel a tudományos programot ismét meghosszabbítják.

Csillagászok egy csoportja a galaxisok átlagos eloszlását és a mikrohullámú háttérsugárzás egyenetlenségeit vizsgálva bizonyítékot talált a sötét energia létezésére.

Úgy tűnik, hogy a fekete lyukak szomszédságában nincs helye csillagképződésnek. Az erős gravitációs hatások a gázfelhőket szétszakítják, megnehezítve ezzel a csillagkeletkezést, ugyanis csillagok csak nagytömegű felhők összehúzódásával jönnek létre.

André Brahic A Nap gyermekei című kötetének harmadik példányáért a kisbolygók űrszondás kutatásával kapcsolatos kérdést kell megválaszolni. A szerencsés nyertes megkapja a Typotex Kiadó könyvét.

Egy „Bazsarózsa-köd csillag” névvel ellátott fényes csillagbuborékot tárt a kíváncsi szemek elé a NASA Spitzer-űrteleszkópja és más, földi távcsövek. Becslések szerint a csillag 3,2 millió Nap fényességével ragyog.

A világegyetem egy távoli vidékén olyan különleges galaxist fedeztek fel a csillagászok, melyben évente akár 4000 csillag is keletkezik, ellentmondva ezzel a legelfogadottabb galaxisképződési elméletnek.

Az Uránusz ma ismert holdjainak többségét a bolygó mellett 1986-ban elrepülő Voyager-2 űrszonda felvételein fedezték fel. A nyereménykönyvért folyó versenyben mostani képeinkkel és kérdéseinkkel a holdak világába kalandozunk.

Az Ekren Kiadónál megjelent Űrkorszak című könyv ajándék példányaiért folyó rejtvénysorozat második fordulójában szó esik arról is, hogy miért nem szeretjük, ha a műholdakat „fellövik”...

Régóta megválaszolatlan a kérdés, hogy a Földön talált meteoritok összetétele miért csak az esetek igen kis részében egyezik a közeli kisbolygók összetételével.

Az ESA XMM-Newton röntgencsillagászati műholdjával felfedezték az eddig ismert legnagyobb tömegű galaxishalmazt a távoli univerzumban.

Galileo, NEAR-Shoemaker, Deep Space-1, Stardust, Hayabusa – ezek az űrszondák mind jártak már kisbolygók közelében. Cikkünk végén a Typotex Kiadó könyvének nyertesét is megnevezzük.

Európai csillagászok egy csoportja a COROT műhold segítségével egy új exobolygót talált. Az újonnan felfedezett bolygó egy olyan csillag körül kering, melynek tömege alig tér el a Napunkétól.

Júniusban észrevétlen maradt egy fényes nóvarobbanás a déli égbolton. A jelenség utóhatását véletlenül találta meg az XMM-Newton röntgencsillagászati műhold.

Eddig a fekete lyukak tömegének megállapítása csak a környező csillagok és gáz mozgásának tanulmányozásával volt lehetséges. De egy új módszernek köszönhetően ezek az értékek kiszámíthatóak az égi kannibálok „torkában lévő” sűrű, forró gáz hőmérsékletéből is.

Képzeljék el, hogy a házukban három óra is van, melyek különböző időkben csörögnek. A csillagászok a három, nem szinkronban lévő óra esetéhez hasonló jelenséget figyeltek meg az ősi NGC 6791 jelű nyílt csillaghalmazban.

Oberon, Titania, Ariel, Umbriel, Miranda, más Shakespeare-hősök - ezek mind az Uránusz holdjainak nevei. De mi a neve mostani jutalomkönyvünk nyertesének?

A Neptunusz gyűrűiről először a Voyager-2 készített felvételeket, amikor 1989-ben elhaladt a bolygó közelében. Megtudhatjuk azt is, hogy ki nyerte a jutalomkönyvet.