A NASA infravörös csillagászati űrteleszkópjából heteken belül elfogy a folyékony hélium hűtőközeg. Két műszer így nem működhet tovább, de lesznek a dolognak haszonélvezői is.
A Spitzer-űrtávcső (Fantáziakáp: NASA / JPL-Caltech)
A 2003-ban indított Spitzer egyike a NASA nagy űrcsillagászati obszervatóriumainak. Kezdetben 360 liter folyékony héliumot vitt magával, amellyel az abszolút nulla fokhoz igen közeli, 1,2 K-es hőmérsékletet tudtak biztosítani. A három tudományos műszerhez tartozó érzékelők egy hűtött tartályban kaptak helyet. Erre azért volt szükség, mert a hideg csillagközi anyagból, a kialakulóban levő csillagok környezetéből érkező infravörös sugárzást csak így volt esély nagy érzékenységgel detektálni. A folyamatos hűtést az elpárolgó folyékony hélium szolgáltatta.
A program irányítói szerint a detektorok hűtésére szolgáló fedélzeti héliumkészlet valamikor május közepe táján fogyhat ki teljesen. Ezután röviddel a hűtött tartályban 30 K-re emelkedik a hőmérséklet. A megszokott földi viszonyok közt ez természetesen még mindig rendkívül hideg volna (-243 °C), de a Spitzer érzékenysége ezután jelentősen csökken. A megfigyelések lehetősége azonban nem vész el, csak átalakul. A „meleg” üzemmódban júniustól kezdődhetnek a mérések.
A Spitzer IRAC (Infrared Array Camera) műszerének négy színképi csatornájából csak az ún. közeli infravörös (a legrövidebb, a látható fényéhez legközelebb eső hullámhosszú) tartományban működőket tudják majd használni. A másik két műszert (Infrared Spectrograph és Multiband Imaging Photometer) a közeli infravörösben egyáltalán nem hasznosíthatják. Mivel a hélium elfogyása előre tervezhető volt, a melegedésre természetesen készültek, és már ki is választották az első olyan megfigyelési programokat, amelyek zöld utat kapnak majd az új üzemmódban. Ezek között szerepelnek például nagy területet lefedő égboltfelmérések, távoli galaxisok kutatását célzó, vagy éppen a Naprendszer kis égitestjeit, földközeli kisbolygókat vizsgáló programok – mind olyanok, amelyekre eddig kevesebb idő jutott. Több megfigyelési időt áldozhatnak exobolygók kutatására is. Ez utóbbi területen a Spitzer már eddig is számos érdekes eredményt produkált, bár amikor az űrtávcső előkészületei folytak, erre még senki sem gondolt. A nagy űrobszervatóriumokkal – elsősorban a Hubble-űrtávcsővel – tovább folyhat a közös munka. A Hubble és a Spitzer adatainak kombinálásával például távoli galaxisok kialakulásáról és fejlődéséről tudhatunk meg többet.
A Hubble-űrteleszkóppal ellentétben a Spitzer nem a Föld körüli pályán kering, hanem a Nap körül, a Földtől jelenleg kb. 80 milló km-rel lemaradva. Az űreszköz távolsága évről-évre 16 millió km-rel növekszik, mígnem 2013 végére olyan messzire kerül, hogy a vele való kommunikáció jelenlegi formája lehetetlenné válik. Persze ahhoz, hogy a Spitzert addig is üzemben tarthassák, a programnak újabb finanszírozásra lesz szüksége. A pénzügyi fedezet egyelőre csak az elkövetkező két évre garantált. Az űrtávcső eddig 1,1 milliárd dollárba került, ebből 400 milliót emésztett fel az üzemeltetés. A kiszolgáló személyzet számát a meleg üzemmód kezdete után felére fogják csökkenteni, hogy ezzel is költséget takarítsanak meg. Ha minden jól megy, 2013-ra elkészülhet a Spitzer és a Hubble „utóda”, az új James Webb-űrteleszkóp.
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Elindult az utolsó nagy távcső
Remekül teljesít a Spitzer űrtávcső
Por egy széncsillag körül
A Spitzer „ikreket” fedezett fel
„Gázfolyók” a Spitzer felvételén
Verseny a „Tejútrendszer legfényesebb csillaga” címért
Galaktikus „baby boom” a távoli univerzumban
Galaxis rózsaszínben
A Fiastyúk infravörösben...
Kozmikus szem üstököspor-pupillával
A Spitzer a meleg üzemmódra készül (Spaceflight Now)
A Spitzer honlapja (NASA)
Az óriási méretű NGC 7049 egy népes galaxishalmaz legfényesebb tagja.
