A kozmikus sugárzási környezet feltérképezésére új lehetőség adódik tőlünk másfél millió kilométerre, a Nap-Föld rendszer külső Lagrange-pontjánál.
Ez az a hely, ahová az ESA nemrég indított két űrcsillagászati eszköze, a Herschel infravörös űrteleszkóp és a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzást feltérképező Planck tart. Az űrkutatásban L2-vel jelölt pont különlegessége, hogy a Nap és a Föld tömegvonzásának együttes hatására az itt elhelyezkedő űreszköz ugyanúgy egy év alatt kerüli meg a Napot, mint saját bolygónk. Onnan nézve tehát a Föld és a Nap mindig azonos irányban látszik. A két szonda más-más, de az L2 pont körüli pályákra áll.
A Herschel és a Planck nem csak az elsődleges céljukra, a csillagászati megfigyelésekre készül. Mindkettő magával vitt egy SREM (Standard Radiation Environment Monitor) nevű berendezést is. Maga a műszer nem nagyobb egy cipősdoboznál, és társait már korábban is elhelyezték az ESA számos műholdján és űrszondáján:
A mérések különös értéke, hogy egyidőben, gyakorlatilag ugyanolyan műszerekkel, de a Naprendszer más-más pontjain vagyunk képesek adatokat szerezni egy-egy naptevékenységi esemény következményeiről. A svájci gyártású SREM műszerek nem csak a becsapódó töltött részecskék energiáját, de töltésük nagyságát és érkezésük irányát is képesek meghatározni.
Az SREM a Napból származó elektromosan töltött részecskék, illetve a még távolabbról érkező ún. kozmikus sugárzás részecskéinek detektálására képes. Különböző űreszközökön elhelyezve alkalmas a Föld közvetlen környezetének, a sugárzási övezeteknek, de a Naprendszer távolabbi vidékeinek a helyszíni felmérésére is. A feladatok közt természetesen szerepel maguk a hordozó űreszközök és a becsapódó töltött részecskék kölcsönhatásának vizsgálata, az érzékeny fedélzeti műszerek, elektronikus berendezések sugárzás elleni védelmének érdekében. Különösen az ugyanoda induló jövőbeli szondák (az ESA részéről pl. a Gaia és a közös amerikai-európai James Webb-űrtávcső) tervezésénél lehet figyelembe venni a mérési adatokat. A Föld mágneses tere megvéd bennünket és az alacsonyan keringő műholdakat a bolygóközi térből érkező részecskesugárzás túlnyomó részétől, de ez a védőpajzs a bolygótól távolodva megszűnik. A Földtől távoli sugárzási környezet ismerete a talán valamikor eljövendő emberes bolygóközi utazások során is nagyon fontos lesz, az űrhajósok egészségének megóvása érdekében.
Kapcsolódó cikkek:
Elindult a Herschel és a Planck
Herschel és Planck: start május elején
Hazamobilozott a Herschel
Merjünk nagy űrtávcsövet álmodni
Kapcsolódó linkek:
Sugárzásmérők a Herschel és a Planck űrszondán (ESA)
A póluskörnyéki kráterek sötét mélyén jelentős vízjégkészletek lehetnek – vagy nem! A kérdésről évek óta szenvedélyes vita folyik.
