Az Európai Űrügynökség (ESA) követőállomás-hálózatának antennáit egy európai fejlesztés nyomán tették még érzékenyebbé.
Különösen a Naprendszer távolabbi vidékeire küldött űrszondák esetén nagyon fontos, hogy igen gyenge rádiójeleiket, és a velük érkező adatokat minél nagyobb biztonsággal detektálhassuk a Földön. Az ESA esetén ilyen űreszköz lesz a hamarosan induló Gaia űrcsillagászati szonda (a Nap-Föld külső Lagrange-pontjához készül), a BepiColombo (a Merkúrhoz), később pedig a Juice (a Jupiterhez). Jelenleg a Marsnál és a Vénusznál működnek európai űrszondák (Mars Express és Venus Express). A legjobb adatátviteli sebesség eléréséhez az abszolút nulla fok közelébe hűtött vevőberendezésekre van szükség. Az ESA rendelkezik három, földrajzi hosszúság szerint a bolygónkon nagyjából egyenletesen elosztott helyszíneken megépített követőállomással. A 35 m-es átmérőjű rádióteleszkópok Spanyolországban, Ausztráliában és Argentínában találhatók.
Az ESA 35 m-es antennákból álló globális követőállomás-hálózatának legújabb tagja (DSA-3) Argentínában, Malargüe mellett épült, és idén év eleje óta működik szolgálatszerűen. (Kép: ESA / S. Marti)
Az antennákat most felszerelték egy olyan hűtött vevővel, amely a bolygóközi űrszondák esetén szabványos X-sávú (7-8 GHz frekvenciájú) kommunikációt akár 750 millió km-es távolságig, a Jupiterig is „kényelmesen” biztosítja. A vevő 20 K (mintegy 253 °C) hőmérsékletre hűthető. Az ezt lehetővé tevő műszaki fejlesztést svájci és svédországi intézményekben végezték. Mivel a szükséges, félvezető indium-foszfidot (InP) tartalmazó áramkörök exportkorlátozás alá estek, előbb meg kellett oldani az európai gyártásukat. Az ESA technológiai programja támogatásával ez sikerült, sőt mostanra az így előállított áramköröknek más alkalmazási területeket is találtak. A kereskedelmi hasznosításra egy magáncéget is alapítottak.
A bolygóközi kommunikációhoz használt alacsony zajú erősítő modulja. (Kép: Chalmers University of Technology)
Az új vevőkkel a 35 m-es antennák érzékenysége annyival javult, mint ha egy 40 m-es kategóriába eső rádióteleszkópot építettek volna a régebbi vevőkkel. Másképp fogalmazva, a távoli világűrbe küldött szondák esetén mintegy 20%-kal több adatmennyiséget képesek venni a földi követőhálózat állomásain.
Az indium-foszfidos csip mostanra űrbeli minősítést is szerzett, így a jövőben akár felkerülhet új űreszközök fedélzetére. Ilyenek lehetnek például távközlési műholdak, vagy olyan tudományos űreszközök, mint az ESA nemrég véget ért infravörös csillagászati programja a Herschel-űrtávcsővel. Az erősítőnek elkészült a Ka-sávú (32 GHz) változata, amivel a még távolabbi jövő űrszondáit tudják majd kiszolgálni, még nagyobb adatátviteli kapacitást lehetővé téve.
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Új követőállomás Dél-Amerikában
Elkészült a Gaia milliárd pixeles „szeme”
A Gaia első „szárnybontása”
Ami a Jupiter holdrendszeréből „kifacsarható”: JUICE
JUICE: műszerek magyar részvétellel
Az európai Merkúr-szonda építése
„Hallásjavítás” az ESA követőlállomásain (ESA)
A helioszféra határvidékéről érkező semleges hidrogénatomok eloszlását mérő amerikai IBEX műhold adataiból úgy tűnik, hogy a Nap csóvát húz maga után, ahogy mozog a csillagközi térben.
