Az 1967-es amerikai és szovjet űrhajós-tragédiák legalább egy évvel visszavetették a két ország űrhajófejlesztését, amelyben ismét automatikus repítések és a szovjet oldalon távirányítású összekapcsolási kísérletek következtek.
Mind a szovjet, mind az amerikai szakértők a holdraszállás előkészítését a hordozórakéták és az űrhajók fejlesztésével párhuzamosan a Hold felszín közeli részleteinek megismerésével végezték.
Hát itt vagyunk, hazaértünk! Még mindig nehezen tudom elhinni, hogy hol is voltam, pedig már ideje lenne! A NASA Nemzetközi Űrtáborában, Huntsville-ben, Amerikában. Hihetetlen élmény volt!
Az állatok a műholdas Argos nyomkövető rendszer segítségével rengeteg hasznos mérést végeznek, információval szolgálnak a tengerbiológusoknak és az óceánkutatóknak is.
A Zonddal repülni készülődő szovjet „holdűrhajósok” még egy, az amerikaiakat megelőző kísérletet tettek: kérték, hogy egy közülük választott párost az 1968. decemberi indítási ablakban küldjék a Holdhoz.
A NASA Lunar Reconnaissance Orbiter szondája folytatja az egykori Apollo leszállóhelyek fényképezését. A Fra Mauro őrzi az Apollo-14 űrhajósainak lábnyomait, majdnem a Cone-kráterig...
Földön innen, Földön túl – ez annak a kiállításnak a címe, amely augusztus 25-én nyílik, és három hónapon át látogatható a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeumban.
Bár a NASA emberes űrutazási terveit vizsgáló független bizottság még nem készítette el végleges jelentését, az már biztos, hogy az amerikai űrhivatal költségvetését messzemenően alacsonynak tartják a jelenlegi nagyra törő tervek megvalósításához.