A Chandra-űrtávcsővel röntgentartományban végzett megfigyelések alapján feltételezik, hogy az NGC 1232 spirálgalaxis bekebelezett egy közeli törpegalaxist.
Eddigi küldetése során a NASA gamma-tartományban működő űrtávcsöve hihetetlenül részletes bepillantást nyújtott a csillagászoknak a távoli galaxisok középpontjában meglapuló fekete lyukaktól egészen a Földünkön tomboló viharokig.
Jó 12 milliárd évvel ezelőtt egy csillag felrobbant és maradványait közel fénysebességgel szórta szét. Halálakor a csillag olyan fényes volt, hogy milliószorosan túlragyogta az otthonául szolgáló galaxist.
A helioszféra határvidékéről érkező semleges hidrogénatomok eloszlását mérő amerikai IBEX műhold adataiból úgy tűnik, hogy a Nap csóvát húz maga után, ahogy mozog a csillagközi térben.
Az exobolygó-kutató amerikai űrtávcső második elromlott lendkereke lehetetlenné teszi a pontos térbeli irány beállítását. A NASA még nem adta fel, de félő, hogy a sikeres űreszköz már nem tudja folytatni eredeti munkáját.
A Chandra röntgencsillagászati űrteleszkóp új mérései arra utalnak, hogy a Tejútrendszerben egy nagyon torz szupernóva-maradványban talán a legújabb fekete lyuk bújik meg.
Az otthoni sütés-főzés közben használt jól bevált receptekre gondolva néhány csillagász feltette a kérdést: vajon mik lehetnek a csillagok legjobb összetevői, hogy a belőlük keletkező fekete lyukak száma a legnagyobb legyen?
Minden eddiginél jobb bizonyítékot gyűjtöttek a Hubble-űrtávcsővel arra, hogy a rövid lefolyású gamma-kitöréseket összeolvadó neutroncsillagok vagy neutroncsillag–fekete lyuk párok okozhatják.
A NASA asztrofizikai célú Explorer programjában 2017-es indításra most kiválasztott TESS exobolygókat keres, az űrállomásra kerülő NICER pedig az égi röntgenforrások változékonyságát méri majd.