Új űrcsillagászati mérések alapján ellentmondást találtak a csillaghalmazok elfogadott keletkezési elmélete és megfigyelési adatai között.
A korábbi elképzelések szerint csillaghalmaz akkor alakul ki, amikor egy óriás molekulafelhő összehúzódik. A felhő középpontjában addig sűrűsödik az anyag, amíg az összehúzódó felhő középpontjában megindul a csillagkeletkezés. Így a legidősebb csillagok a létrejövő halmaz középpontjában találhatóak. Ennek az elméletnek mondanak ellent a Chandra-űrteleszkóp legújabb eredményei. A kutatók két halmazt is tanulmányoztak röntgentartományban a Chandra-űrteleszkóppal, ahol Nap-típusú csillagok keletkeznek: az egyik az NGC 2024 (más néven Láng-köd) centrumában található, a másik pedig az Orion-halmaz volt.
A kutatást vezető Konstantin Getman (Penn State University) és munkatársai eredménye egy új, két lépésben elvégzett vizsgálaton alapul. Az első lépésben a Chandra-röntgentávcső mérései alapján meghatározták a csillagok tömegét, majd a földfelszínről és a Spitzer-űrtávcsővel végzett infravörös megfigyelések alapján meghatározták a csillagok fényességét. Összehasonlítva az adatokat az elméleti modellekkel, megbecsülték a csillagok korát. Az eredmények nagy meglepetésre ellentmondanak a korábbi modellnek. Az NGC 2024-ben levő halmazban a középpontban található csillagok mindössze 200 ezer, míg a halmaz szélén 1,5 millió évesek. Az Orion-halmaz középponti csillagai 1,2 millió évesek, míg a halmaz szélein 2 millió évesek.
A kompozit képen az NGC 2024 jelű emissziós köd és a közepén a vizsgált csillaghalmaz látható. A halmaz 1400 fényév távolságra helyezkedik el a Földtől. A Chandra-adatokat lila szín jelöli, míg a Spitzer-űrteleszkóp adatai piros, zöld és kék színnel vannak kódolva. (Kép: NASA)
A kutatók a felmérés egyik legfontosabb eredményének tartják, hogy megcáfolták a korábbi keletkezési elméletet. Viszont az új eredményekre még nincs pontos modell. Három elképzelés is körvonalazódik, hogy mi okozhatja a megfigyelt ellentmondást. Az első szerint a csillagok folyamatosan keletkeznek az órásfelhők belső részein, mivel a belső területek sűrűsége kezdetben magasabb. Amikor a sűrűség egy küszöbérték alá csökken, a külső részeken leáll a csillagkeletkezés, ezzel szemben a belső részeken tovább folytatódik. Más elképzelések szerint az idősebb csillagoknak elég idejük volt arra, hogy elhagyják a középpontban lévő kialakulási helyüket. A harmadik magyarázat szerint a fiatal csillagok egy olyan nagy tömegű filamentumban jönnek létre, amely a halmaz középpontja felé terjeszkedik.
Az Orion-halmaz korábbi vizsgálatai során is kimutatták már ezt az életkorbeli eltérést, de ezek a mérések csak erősen korlátozott mintákat tanulmányoztak. A Láng-ködben ezt megelőzően nem mutattak ki életkorbeli eltérést a halmaz csillagai között. Kapcsolódó linkek:
Új eredmények a csillaghalmazok keletkezésével kapcsolatban (NASA)
Az űrtávcső tudományos irányítói találtak új, érdekes kutatási programot a „csökkent képességű” Keplernek. Most a NASA-n van a sor, hogy pénzt találjon a további üzemeltetéshez.
