Az 1970-ben felbocsátott 173 kg-os mesterséges hold, hivatalos elnevezés hiányában nyugaton a Kína-1 (sőt, Mao-1) nevet kapta.

Egy rövid ízelítőt adunk abból, hogy mi fog történni 2005-ben az űrkutatás világában.

Az IAF 55., Vancouverben megrendezett kongresszusának második napján, október 5-én Zhou Jianping (Csou Dzsa-ping) és Yang Liwei (Jang Li-vej) tartott sajtótájékoztatót. Az esemény után Zhou Jianping rövid interjút adott az Űrvilágnak. Az interjút hosszabb beszélgetés követte.

Kína a tervek szerint várhatóan 2010-ben indítja első női űrhajósát. A „tajkonauta” feladata az addigra már Föld körüli pályán keringő kínai űrállomáson való tudományos kutatás lesz.

A kínai CZ-2C/SM rakéta 29-én, közép-európai idő szerint 20:06-kor, a kszicsángi űrközpontból indult, és a Nap és a Föld kölcsönhatását vizsgáló Double Star műhold-duó első tagját juttatta egy 500 x 60.000 km-es, erősen elnyúlt, 28,5 fokos hajlásszögű pályára.

A kis csendes-óceáni állam, Kiribati nemrég elhatározta, hogy diplomáciai kapcsolatba lép Tajvannal. Mi köze ennek a kínai űrkutatáshoz?

Kína sikeresen pályára állított szombaton egy távközlési műholdat, és ennek apropóján egy illetékes bejelentette, hogy Peking 2005-ben tervezi a következő űrhajós utazását.

Közép-európai idő szerint 0:23-kor leszállt a Sencsou-5 űrhajó a Belső-Mongóliai Autonóm Tartományban. A leszállásról 0:35-kor számolt be a kínai televízió.

Néhány hete egy érdekes hírre bukkantam, amikor az 1991 januári Űrkaleidoszkóp című MANT kiadványt forgattam. A hír nagyon tanulságos, úgy gondolom érdemes 12 év elteltével újra átfutni.

Rakétatörténeti könyveket lapozva vagy az Internetet böngészve könnyen összetalálkozunk Van Hu (kínai pinyin átírással: Wan Hu) nevével. Gyakran úgy említik őt, mint az első kínai „űrhajóst”. De ki is az a Van Hu?

A kínai távérzékelési központ – amely Galileo-ügyekben az ESA kínai partnere – a China Galileo Industries nevű holdingot bízta meg, hogy különféle navigációs és távérzékelési technikákat és technológiákat fejlesszen a projekt keretében.

Október 19-i cikkünk második - befejező - részében végre az igazi interjút közöljük Zhou Jianping-gel, a kínai emberes űrprogram helyettes tervezőjével.

Chang E a kínai legendárium egyik sereplője, a „Hold-asszony”, aki a Holdra repül, ahol a szerencsés, fürkész szemek időnként még ma is megpillanthatják. S Chang E a neve az első kínai holdszondának is.

Kína 15 éven belül saját, állandó űrállomást állít Föld körüli pályára, de nem tervezi ember Holdra küldését – jelentette ki május 18-án Wang Yongzhi, a kínai űrprogram főkonstruktőre.

December 29-én indul közös európai-kínai együttműködés keretében a Nap-Föld kölcsönhatást vizsgáló Double Star (Kettőscsillag) műholdpáros első tagja.

A Magyar Asztronautikai Társaság DATA Szakosztálya és a TIT Budapesti Szervezete "Űrklubot" szervez.

A székesfehérvári Szabadművelődés Házában 2003. október 18-án (szombaton), 17 órakor Szentpéteri László, az ŰRVILÁG felelős szerkesztője tart előadást.

A ma hajnalban indított kínai űrhajó rendszerei normálisan működnek, utasa jól érzi magát.

Miért kellett Kínának űrhajóst küldenie a világűrbe? Kik karolták fel a programot? Miért most? Ilyen és hasonló kérdésekre keresi a választ összeállításunk.

A kínai űrhajót indító hordozórakéta a Pekingtől 1600 km-re nyugatra, a Góbi-sivatagban található Csiucsüán űrközpontból indult. A landolásra szintén Kína lakatlan területein kerül sor.