Kína sikeresen pályára állított szombaton egy távközlési műholdat, és ennek apropóján egy illetékes bejelentette, hogy Peking 2005-ben tervezi a következő űrhajós utazását.
Közép-európai idő szerint 0:23-kor leszállt a Sencsou-5 űrhajó a Belső-Mongóliai Autonóm Tartományban. A leszállásról 0:35-kor számolt be a kínai televízió.
Néhány hete egy érdekes hírre bukkantam, amikor az 1991 januári Űrkaleidoszkóp című MANT kiadványt forgattam. A hír nagyon tanulságos, úgy gondolom érdemes 12 év elteltével újra átfutni.
Rakétatörténeti könyveket lapozva vagy az Internetet böngészve könnyen összetalálkozunk Van Hu (kínai pinyin átírással: Wan Hu) nevével. Gyakran úgy említik őt, mint az első kínai „űrhajóst”. De ki is az a Van Hu?
Az ázsiai ország FSW típusú visszatérő holdjain már a nyolcvanas években elkezdte a különféle mikrogravitációs (anyagtudományi, biológiai) kírérleteket. A Sencsu űrhajó automatikus változatain mérőbábuk is repültek.
Kína – hasonlóan a világ többi űrkutató nagyhatalmához – katonai célú űreszközöket is kifejlesztett. 1975-től fotófelderítő visszatérő űreszközöket, 2000-től pedig katonai távközlési műholdcsaládot ismerhettünk meg.
A székesfehérvári Szabadművelődés Házában 2003. október 18-án (szombaton), 17 órakor Szentpéteri László, az ŰRVILÁG felelős szerkesztője tart előadást.
Miért kellett Kínának űrhajóst küldenie a világűrbe? Kik karolták fel a programot? Miért most? Ilyen és hasonló kérdésekre keresi a választ összeállításunk.
A kínai űrhajót indító hordozórakéta a Pekingtől 1600 km-re nyugatra, a Góbi-sivatagban található Csiucsüán űrközpontból indult. A landolásra szintén Kína lakatlan területein kerül sor.
Az alábbiakban röviden bemutatjuk a kínai űrhajó hordozórakétáját, és igyekszünk választ keresni arra a kérdésre, hogy ez egy Szojuz hordozórakéta vak másolata-e, vagy valóban kínai fejlesztés.
A Sencsou-5 űrhajó indítása kapcsán új sorozatot indítunk. Célunk, hogy megismertessük olvasóinkkal a kínai emberes űrprogram további részleteit: az űrhajót, a hordozórakétát, és az űrközpontokat. A bemutatást egy rövid áttekintővel kezdjük: így jutott el Kína az első emberes indításig.
Már a második kínai mesterséges hold, az 1971-ben felbocsájtott SJ-1 (Shi-Dzsián (“gyakorlat”), vagy Kina-2) is vitt magával olyan berendezéseket, melyek a kozmikus-, és a röntgen-sugárzást, valamint a Föld mágneses mezőit tanulmányozták...
A hatalmas kiterjedésű országban természetes igény van az űrtávközlés, a műholdas helymeghatározás és navigáció fejlesztésére. Cikkünk a leglátványosabb eredményeket foglalja össze.