Az űrrepülőgép, fedélzetén hét utassal, az utolsó nagy amerikai gyártású szerkezeti elemeket viszi a Nemzetközi Űrállomásra - nem előbb, mint március 15-én.
Az 50 éve tartó űrkorszak egyik meghatározó vállalkozása a napokban töltötte be a tizedik évét. A világ űrhatalmai számára a Nemzetközi Űrállomás napjainkra gyakorlatilag az egyetlen emberekkel végzett komoly program maradt, ha a szórványos kínai repüléseket és a még szórványosabb HST javításokat nem számítjuk.
Tegnap Bajkonurból új orosz teherűrhajó indult a Nemzetközi Űrállomás felé. Eközben küldetésük végeztével készülődnek vissza a Földre az amerikai űrrepülőgép utasai.
Nemrégiben az űrhajósoknak a Szojuz mentőűrhajóba kellett költözni egy űrszemét okozta veszély miatt, most pedig kikerültek egyet az űrállomással egy új manővert kipróbálva.
A Polaris Csillagvizsgálóban ma este az űrturizmusról hangzik el előadás. Az űrrepülőgép csütörtök hajnali startját is közvetíti az interneten a Polaris TV.
Az építést mindössze 5 év alatt tervezték kivitelezni, ám még ma, tíz év múltán is messze vagyunk a végétől. De van egy rosszabb hír is: az építés során derült ki, hogy nincs is igazán szükség már az űrállomásra...
Az űrrepülőgép STS-126 jelű küldetése rövidesen véget ér. Egyre valószínűbb, hogy a rossz floridai időjárás miatt végül a kaliforniai Edwards Légitámaszponton ér Földet a hét űrhajós.
Az Endeavour űrrepülőgép (STS-126) utasai egy olyan új műszert is vittek az űrállomásra, amellyel az esetleg a levegőbe jutó veszélyes gázokat lehet „kiszimatolni”.