Az USA első űrprogramjában mindent (rakétát, űrhajót, műveleteket) úgy kellett összerakni, mint egy puzzle-t. Az izgalmas részekhez 1960 végén ért el a NASA.
Az USA első űrprogramjában mindent (rakétát, űrhajót, műveleteket) úgy kellett összerakni, mint egy puzzle-t. Az izgalmas részekhez 1960 végén ért el a NASA.
Amint a hatvanas évek közepén megvalósult a NASA eddigi legnagyobb létesítményi beruházása, és felépült a járműszerelő csarnok és a két Saturn-V indítóállás, a terület elnyerte a ma is ismert alakját.
A Mercury program a legszélesebb nyilvánosság előtt kezdődött 50 éve, így nem meglepő, hogy nagy csinnadrattával mutatták be Amerika új supermanjeit, az első űrhajósjelölteket, az Eredeti Heteket.
Cape Canaveral 14-es indítóállásán utoljára dübörgött fel az Atlas rakéta 1965. május 15-én. És kicsit több mint egy nap múlva a Mercury már „csak” történelem volt.
A Mercury program már rég véget ért, ha a céljainak teljesítését vesszük. Azonban a politikai szükségszerűség mégis azt diktálta a NASA-nak, hogy folytassa. Ezért szállt fel a Mercury-8 .
2007. május 3-án elhunyt Wally Schirra, az egyetlen olyan amerikai űrhajós, aki repült a Mercury, a Gemini és az Apollo űrhajón.
Az Egyesült Államok - bár szeretett volna először embert juttatni az űrbe - csak majdnem 1 éves késéssel volt képes megismételni Gagarin repülését. 1962. február 20-án John Glenn készülődhetett a világűrbe.
A második napon a magasságemelés helyett érdekes kísérletet talált az irányítás az űrhajósoknak. Napfogyatkozás készült a Földön, és az űrhajó éppen keresztezte a totalitás sávját.
A rekord rövid indítási ablak némi izgalmak árán, de tarthatónak bizonyult szeptember 12-én. Conrad és Gordon felszálltak és máris a munka sűrűjében találták magukat.
Az űrhajó szépen tette a dolgát, semmiféle hiba nem lépett fel, az űrrepülés folyamata lassan csordogált előre.
Pete Conrad hitvallása egészen különleges módon jelenik meg egy houstoni ligetben. Egyben képet kapunk róla, hogyan viszonyul az Egyesült Államok a saját hőseihez.
A Mercury program űrhajósjelöltjeit, az Eredeti Heteket berepülőpilóták közül választották ki.
Az emberiség a Szputnyikkal lépett be az űrkorszakba. A következő nagy lépésnek az ember űrbe jutása ígérkezett, amelyhez az első emberes programokon át vezetett az út. Ezek első hírnöke az amerikai Mercury program volt.
Az első amerikai emberes űrprogram végig vesztesként kullogott a szovjetek mögött és nem volt ez másként a legutolsó repülésen sem. A Mercury-9 mindössze egy egynapos repüléssel jelentette az amerikai lehetőségek csúcsát.
A Mercury program a korábbi zajos külsőségekhez képes lenyugodott és a munka – a versenybeli vereség végérvényessé válása miatt – a tapasztalatszerzésre összpontosult.
A Friendship-7 névre keresztelt amerikai űrhajó három körös útra indult a felhők fölé. Siker esetén az USA is „igazi” űrhatalommá válhatott.
A NASA első űrhajójának orbitális berepülése következett a két űrugrás után a Mercury programban, ám a bizonytalanságok miatt egy próbarepülést iktattak be, egy majommal a fedélzeten.
A NASA a Gemini program utolsó repülésére készülődött 1966 novemberében. A kísérletekre szánt pénz elfogyott, az utolsó repülésre maradt a bizonyítás a holdexpedíciókhoz létfontosságú űrséták alkalmassága ügyében.
A NASA Gemini programja felemás pillanatokat hozott gazdái számára. Világraszóló sikerek és aggasztó kudarcok egyaránt jellemezték. A Gemini-11 azért indult, hogy a csorbákon köszörüljön.
A Mercury program már akkor elvesztette a csatát, amikor elkezdődött, de az új, még merészebb vállalkozáshoz szükség volt űrtapasztalatokra. Törlés helyett tehát kibontakozás várt az első amerikai emberes űrprogramra.
Ez itt az archív portál.
Olvass minket itt: blog.urvilag.hu