Cape Canaveral 14-es indítóállásán utoljára dübörgött fel az Atlas rakéta 1965. május 15-én. És kicsit több mint egy nap múlva a Mercury már „csak” történelem volt.

A Mercury program már rég véget ért, ha a céljainak teljesítését vesszük. Azonban a politikai szükségszerűség mégis azt diktálta a NASA-nak, hogy folytassa. Ezért szállt fel a Mercury-8 .

2007. május 3-án elhunyt Wally Schirra, az egyetlen olyan amerikai űrhajós, aki repült a Mercury, a Gemini és az Apollo űrhajón.

Az Egyesült Államok - bár szeretett volna először embert juttatni az űrbe - csak majdnem 1 éves késéssel volt képes megismételni Gagarin repülését. 1962. február 20-án John Glenn készülődhetett a világűrbe.

A második napon a magasságemelés helyett érdekes kísérletet talált az irányítás az űrhajósoknak. Napfogyatkozás készült a Földön, és az űrhajó éppen keresztezte a totalitás sávját.

A rekord rövid indítási ablak némi izgalmak árán, de tarthatónak bizonyult szeptember 12-én. Conrad és Gordon felszálltak és máris a munka sűrűjében találták magukat.

Az űrhajó szépen tette a dolgát, semmiféle hiba nem lépett fel, az űrrepülés folyamata lassan csordogált előre.

A Gemini-10, miután összekapcsolódott az Agena célrakétával, 763 km-es magasságban megközelítette a még a Gemini-8 által „fenn hagyott” Agenát is.

A Gemini-9 startelőkészületei jól példázták azt, hogy az űrrepülések cipőmérete a gyerekosztályon volt keresendő, szemben a sajtó dicshimnuszaival, akik hőskölteményeket zengtek.

Az előkészületek lezajlottak, a verseny Gagarin repülésével elveszett az amerikaiaknak, ám meg kellett mutatni, hogy egyáltalán képesek-e egy űrrepülésre. A jelszó adott volt: Irány a világűr!

Az első amerikai emberes űrprogram végig vesztesként kullogott a szovjetek mögött és nem volt ez másként a legutolsó repülésen sem. A Mercury-9 mindössze egy egynapos repüléssel jelentette az amerikai lehetőségek csúcsát.

A Mercury program a korábbi zajos külsőségekhez képes lenyugodott és a munka – a versenybeli vereség végérvényessé válása miatt – a tapasztalatszerzésre összpontosult.

A Friendship-7 névre keresztelt amerikai űrhajó három körös útra indult a felhők fölé. Siker esetén az USA is „igazi” űrhatalommá válhatott.

A NASA első űrhajójának orbitális berepülése következett a két űrugrás után a Mercury programban, ám a bizonytalanságok miatt egy próbarepülést iktattak be, egy majommal a fedélzeten.

A NASA a Gemini program utolsó repülésére készülődött 1966 novemberében. A kísérletekre szánt pénz elfogyott, az utolsó repülésre maradt a bizonyítás a holdexpedíciókhoz létfontosságú űrséták alkalmassága ügyében.

A NASA Gemini programja felemás pillanatokat hozott gazdái számára. Világraszóló sikerek és aggasztó kudarcok egyaránt jellemezték. A Gemini-11 azért indult, hogy a csorbákon köszörüljön.

A Mercury program már akkor elvesztette a csatát, amikor elkezdődött, de az új, még merészebb vállalkozáshoz szükség volt űrtapasztalatokra. Törlés helyett tehát kibontakozás várt az első amerikai emberes űrprogramra.

A Gemini program középső szakasza igen felemásra sikeredett: világraszóló sikerek és fájó kudarcok jellemezték egyszerre. Ideje volt már, hogy valami sikerüljön is. A Gemini-10 ennek jegyében szállt fel, de szándék ide vagy oda, a sikerek csak lassan szaporodtak.

A Gemini program lendülete töretlenül tartott, a NASA egymás után söpörte be az újabb és újabb űrsikereket. De ami még fontosabb, a tervezett holdműveletek mind kivitelezhetőnek bizonyultak a gyakorlatban. A sikerek után már csak a tapasztalatszerzés volt hátra.

Ham csimpánz repülése után sokan azt hitték, hogy az első embert szállító űrhajó amerikai lesz. Nem így lett. De magára az amerikai űrhajóra nem kellett sokat várni. Az űrverseny a csúcspontjára jutott.