Az első amerikai emberes űrprogram végig vesztesként kullogott a szovjetek mögött és nem volt ez másként a legutolsó repülésen sem. A Mercury-9 mindössze egy egynapos repüléssel jelentette az amerikai lehetőségek csúcsát.
A Mercury program tovább robogott, mert robognia kellett. A NASA nem elégedhetett meg a pár keringéses repülésekkel, még ha azok teljes sikert is hoztak és már régen beteljesítették az egész program küldetését. Volt is egy olyan konzervatívabb csoport a NASA-n belül, akik úgy gondolták: a Mercury-8 Schirrával már bőven túl is teljesítette az eredeti célokat, felesleges kockáztatni további emberéleteket. A másik tábor viszont pont az ellenkezőjét vonta le következtetésként Schirra sikeréből, azaz a teljes siker inkább egy magabiztos ugródeszkául szolgálhat a további kutatásokhoz, a még ambiciózusabb tervekhez. Ez utóbbi csoport éneke a politikusok fülének is jobban tettszett.
A Gemini repülések 1964-65-re ígértek újabb eredményeket, de ez túl távolinak tűnt akkor, amikor a szovjetek látványos előnyben voltak már. Amerika nem maradhatott szégyenben az űrben, valamit még mutatniuk kellett, ezért a McDonell-nél – a Mercury űrhajó gyártójánál – fejlesztésbe fogtak, amellyel az űrhajó élettartamát (pontosabban az „életben tartó képességét”) tolták időben még kijjebb, a NASA-nál pedig elkezdődött a hosszútávú küldetések tervezése. A hosszú táv az egy egész napot meghaladó időtartamot jelölte akkoriban. Mindez azután, hogy Schirrának simán sikerült Glenn és Carpenter repülését megdupláznia, nem tűnt elérhetetlennek, és elegendő szépségtapasznak mutatkozott az addig szintén csak az egy egész napig jutó szovjetek ellen is.
A NASA-nál és (az USA nemzeti prioritásai miatt „ideiglenesen alárendelt” fegyveres erőknél) elkészültek a tervek egy 22 keringéses repülésre – ami több volt, mint Tyitov 17 keringése. Persze az élet kaján volt és kicsit később a szovjetek a Vosztok-3 és -4 szimultán repülésével alaposan rátromfoltak a NASA terveire. Ezek után nem volt mit tenni, az amerikaiak felhagytak a légvárépítéssel és megmaradtak a „langyoska” egynapos repülésnél, mint végcélnél.
Közben McDonellék derekasan helytálltak, mindjárt 4 db Mercury kabin átépítésének fogtak hozzá, nem kevesebbet célozva meg, mint hogy a kész gyártmányok akár 3-4 napot is képesek legyenek fenn tölteni az űrben. A NASA-nál közben végeztek egy hatalmas vákuumkamra megépítésével, ahol a kabinokat lehetett „űrpróba” alá vetni és az egyik kész Mercury kabin 100 órán át működött megfelelően a mesterséges vákuumban, a földi űrben.
Majd kicsit később a személyzeti kérdések is eldőltek, a záró repülést az utolsó, még nem repült, de egészségileg alkalmas pilóta kapta, Gordo Cooper. Cooper a Légierő berepülő-pilótájából avanzsált az Eredeti Hetek tagjává, de szertelen, „laza” stílusa miatt nem számított a legjobbak közé (ezt maga az a tény is mutatja, hogy az utolsó repülést sikerült megcsípnie; a sors iróniája, hogy végül a leghosszabb, legbonyolultabb repülés jutott neki…).
A startra 1963. május 14-ét jelölték ki. Eddigre a Föld megfelelő pontjain elhelyezkedett az a hadseregnyi ember és eszköz, akik a földről követték a repülést, vagy szükség esetén segítségükre támaszkodhatott az űrhajós. Amikor Cooper beszállt, Alan Shepard tréfás ajándéka fogadta: egy vécépumpa, rajta a repülőknél használatos „Repülés előtt eltávolítandó” zászlócskával. A pumpa persze maradt a Földön, némi nevetést követően Cooper kiadta a beszállásban segédkező technikusoknak. Aztán lassan folyt a visszaszámlálás, de állandóan megszakadt a folyamat, mert a Bermudán telepített követőradar nem akart megfelelően működni. Aztán a kegyelemdöfét az adta meg, hogy az indítóállás tornyát a start előtt hátrébb vontató dízelmotor is bedöglött. A startot el kellett halasztani. (Cooper habitusára mi sem jellemzőbb, mint hogy az unalmas várakozás óráiban simán elaludt, majd az elmaradt start után kiment a tengerpartra horgászni. Hol volt már Shepard izgalma, aki be is pisilt, annyira nem bírt a hólyagja az „útiláz” izgalma termelte adrenalintól beindult veseműködéssel lépést tartani?)
(Képek: NASA)
Folytatjuk!
Kapcsolódó cikkek:
Az első hibátlan repülés: 45 éve repült a Mercury-8
Egy amerikai a világűrben: 45 éve repült az első Mercury űrhajó (1. rész)
Egy amerikai a világűrben: 45 éve repült az első Mercury űrhajó (2. rész)
Űrrepülés amerikai módra: 45 éve repült a Friendship-7 (1. rész)
Űrrepülés amerikai módra: 45 éve repült a Friendship-7 (2. rész)
400 kilométeres eltévedés: 45 éve repült a Mercury-7
Az utolsó dobás: 45 éve repült a Mercury-9 (2. rész)
A Mercury program már rég véget ért, ha a céljainak teljesítését vesszük. Azonban a politikai szükségszerűség mégis azt diktálta a NASA-nak, hogy folytassa. Ezért szállt fel a Mercury-8 .
