Sokak számára teljesen ismeretlen a története azoknak a mozgatható indítóállványoknak, amelyek nélkül sem az Apollo, sem a Skylab, sem az Apollo-Szojuz tesztprogram, de még a Space Shuttle program repülései sem jöhettek volna létre.
Az utolsó űrhajó az America (anyaűrhajó) és a Challenger (holdkomp) neveket kapta a keresztségben és a látványos start után rendben elindult a Holdhoz.
A NASA új tárolási módot talált a holdprogram képeinek: a képeket tároló Johnson Űrközpont és az Arizonai Egyetem közös programjában digitalizálni fogják az összes holdfelvételt és online formában bárki számára elérhetővé teszik.
A holdprogramban már nagyon messze voltak azok az idők, amikor sürgős volt egy küldetés. Sőt nagyon messze volt az is, amikor maga a program fontos volt. Az Apollo-15 sikere ellenére már nem volt sok hátra, 1971 tavaszán az utolsó előtti expedíció készülődött a Holdra.
Egy virtuális utazásra hívjuk olvasóinkat a holdraszállás 40. évfordulója alkalmából. Utazzunk együtt 1969-be, és kövessük végig az űrkutatás eddigi egyik legfontosabb eseményét – élőben!
A tervek szerint június 17-én startolhat a várva várt Lunar Reconnaissance Orbiter. Most először pillanthatjuk majd meg – legalább néhány képpont erejéig – a Holdon maradt űreszközöket is!
Az Apollo-17 leszállása lezárta a holdprogramot, de nagyon hosszú időre a Hold kutatását is, sőt korszakzárónak is bizonyult. Felvetődik a kérdés: mire volt jó mindez, mi lett a hatalmas erőfeszítés eredménye?
Egyszer minden véget ér. Ez a végzet az Apollo programot is elérte 35 évvel ezelőtt, amikor a talán legérdekesebb expedíció, az Apollo-17 megjárta a Holdat.
A bonyodalmak után Young és Duke tökéletes leszállást hajtott végre. Az emberiség ötödik űrhajója állt a holdfelszínen, ezúttal a Descartes-kráter melletti síkon, a Cayley-síkságon, a keresett vulkánok (?) között.
1969. július 20-án ember szállt le a Holdon. De az ember holdraszállásának programja egy borzalmas katasztrófával kezdődött, ami az egész program létét is majdnem megkérdőjelezte.