2007. május 3-án elhunyt Wally Schirra, az egyetlen olyan amerikai űrhajós, aki repült a Mercury, a Gemini és az Apollo űrhajón.

A holdprogramban már nagyon messze voltak azok az idők, amikor sürgős volt egy küldetés. Sőt nagyon messze volt az is, amikor maga a program fontos volt. Az Apollo-15 sikere ellenére már nem volt sok hátra, 1971 tavaszán az utolsó előtti expedíció készülődött a Holdra.

A NASA elvesztett három űrhajóst, veszélybe került Amerika nemzeti presztízse, sőt az űrhivatal léte is. A fő kérdés adott volt: miért?

Mintákkal természetesen rendelkeznek, de a Holdra való visszatéréshez fejlesztendő eszközök teszteléséhez tonnaszám volna szükség a holdporhoz hasonló anyagra.

Az Apollo program a költségvetési ellenszélben meglehetősen lelassulva, az eredetileg kitűzött kéthavi startsűrűség háromszorosa után 1971. július 26-án indította útra az Endeavour parancsnoki modult és a Falcon holdkompot.

Hivatalosan egyelőre meg nem erősített hírek szerint a NASA következő holdprogramja az Orion név alatt fut majd.

Az első holdséta csak amolyan bemelegítés volt az igazi próbatétel, a Cone-kráter lejtőjének megmászása előtt. Az űrhajósoknak egy 3 kilométeres, hegymászással nehezített túrát kellett tenni, hogy a kráter pereméről szedhessenek mintákat.

1971. január 31-én újabb űrhajó indult a Hold felé, hogy kiköszörülje az előző küldetés során a NASA-n esett csorbát, az amerikaiak pedig továbblépjenek a Hold felfedezésében.

... avagy: sajtból van a Hold!

Dancsó Béla: Holdséta - A Holdra szállás története című könyvét mutatja be a szerző május 24-én (kedden) a Polaris Csillagvizsgálóban. Az előadás 18 órakor kezdődik.

A bonyodalmak után Young és Duke tökéletes leszállást hajtott végre. Az emberiség ötödik űrhajója állt a holdfelszínen, ezúttal a Descartes-kráter melletti síkon, a Cayley-síkságon, a keresett vulkánok (?) között.

Átlagosan 385 ezer km-re. De lézertávmérési módszerrel erre a kérdésre néhány centiméteres pontossággal választ lehet adni.

1969. július 20-án ember szállt le a Holdon. De az ember holdraszállásának programja egy borzalmas katasztrófával kezdődött, ami az egész program létét is majdnem megkérdőjelezte.

A Rover próbája maradéktalan sikert hozott. De volt része kudarcban is Scottnak és Irwinnek. Az Apollo-15 minden sikere ellenére egyfajta érzelmi hullámvasút is volt.

Az Apollo program Lovellék kudarcával és Shepardék repülésével mélypontra jutott. A politikusok igyekeztek minél több pénzt elvonni az űrből. Ebben a környezetben született meg az egész program legnagyszerűbb expedíciója.

A mai napon az amerikai űrhivatal illetékesei közel 34 év után beismerték, hogy az Apollo-17 űrhajósai annak idején élőlényekre utaló jeleket találtak a Holdon.

A megannyi kérdés, vita után az Apollo-14-et szállító Saturn V minden gond nélkül indult el Cape Canaveralről. A NASA most izgulhatott csak igazán, a 10 nap múlva esedékes sikeres leszállás ezúttal tényleg élet-halál kérdése volt a szervezet számára.

Él közöttünk egy ember, akinek nevét együtt emlegetik a nagy felfedezőkével, Amudsenével, Kolumbuszéval és Marco Polóével. Ő az az ember, aki elsőként léphetett egy másik égitest felszínére. És most 75 éves.

A NASA tavaly alapított egy kitüntetést, amely egy darabka holdkőzetet rejt magában, és az amerikai „űrlegendák” a kitüntetettek.

Az űrhajóban, ahogy haladt előre az idő, egyre hidegebb lett. Tetézte a bajt, hogy Haise lázas beteg lett. De a legénység a halálfélelem és az egyre lehetetlenebb körülmények ellenére sem vesztette el az emberi tartását egy pillanatra sem.