Hát elkezdődött... Pontosabban folytatódik... Vagy mégis inkább most kezdődik. Elkezdődött az Apollo-11 hivatalos visszaszámlálása.
T – 28:00:00
Time Magazine különkiadás 1969. július 14.
Majd’ tíz éve várunk a pillanatra és most mégis beleborzongunk a gondolatba, hogy eljött az idő, az ember a Holdra készül lépni.
180 éve Párizsra figyelt a világ, ahogy a szabadság gyermekei lerombolták a zsarnokságot jelképező Bastille-t, ma pedig útjára indult a nagy kaland: a szabad világ a Holdra indul, legalábbis jelképesen.
Huszonnyolc óra múlva – pontosabban egy 6 órás és egy 30 perces beépített biztonsági időtartalék miatt 34 és fél óra múlva – a NASA felbocsátja az első olyan űrhajót, amelynek utasai megkísérlik a holdraszállást.
Pedig két és fél éve majdnem minden összedőlt és azt hihettük, hogy sosem jutunk el a Holdra. A néhai Kennedy elnök merész kihívása és az azutáni bámulatos teljesítmények – a zseniális LOR koncepció szikrája, aztán a mesés Saturn rakéták megalkotása, majd a Gemini program látványos sikerei – azt mondták az amerikaiaknak: igen, véghez tudjuk vinni! Az egész Egyesült Államok egy szívként dobbant, adódollárjaink egy helyre összpontosultak, hogy megszülessenek a holdraszállás eszközei. Igen, véghez tudjuk vinni! Aztán jött az a borzalmas tűz – A Tűz! -, amelyben Gus Grissom, Ed White és Roger Chaffe odaveszett. Amerika pár pillanat alatt a padlóra került és azt hittük, a Hold az oroszok prédája lesz.
De aztán kínkeservesen, lépésről-lépésre, ahogy Münchhausen a saját üstökénél fogva, úgy a NASA is saját erőből kimászott a kátyúból és reményt kaptunk, hogy ne grasszáljanak szabadon az egünkön a vörös űrhajók. Először a Saturn V-tel csillant meg az alagút végén a fény, 1967 novemberében sikeresen szállt fel az első „éles” óriásrakétánk. Igaz von Braunnak akkor még maradt javítgatni valója a gépen, hogy mire emberek ülnek rajta, biztonságos is legyen, ne csak működőképes. Aztán elkészült a Tűz tapasztalatai alapján kijavított Apollo űrhajó, az anyaűrhajó, amelyben az oda-vissza utat teszik meg az űrhajósok a Holdig és vissza. A Mercury és Gemini veterán Wally Schirra parancsnoksága alatt Walt Cunningham és Don Eisele alkotta legénység tökéletes kűrt futott az Apollo-7 repülésen – a holdűrhajó első repülésén – az új űrhajóval.
Aztán jött az igazi áttörés. Félve, hogy a Szovjetunió ismét megelőz minket, a következő expedíciót már egyenes a Holdhoz küldtük. Az Apollo-8-cal Frank Borman, Jim Lovell és Bill Anders lettek az első emberek, akik szabad szemmel láthatták a Hold túlsó, a Földről sohasem látható oldalát. Mi Földön maradottak pedig kaptunk egy fényképet, amelyiken az egész emberiség rajta van, leszámítva az előbb említett három főt. Először láthattuk fényképeken bolygóként, a sok közül egy égitestként a Földet. A következő repülésen vált teljessé az Apollo űrhajórendszer. Jim McDivitt, Rusty Schweickart és Dave Scott sikerrel repülték be az utolsó kipróbálatlan űrhajóegységet, a holdkompot. Végül alig két hónapja az Apollo-10 végezte el az utolsó simításokat a művön. Tom Stafford, Eugene Cernan és John Young újra elrepült a Holdig, 15 km magasságig süllyedtek a holdfelszín fölé és az utolsó lépésig kikövezték az utat a valódi holdraszállás előtt. Nem mellesleg az őáltaluk készített fényképek alapján választották ki a végső leszállóhelyet az első próbálkozáshoz.
Míg az Apollo űrhajók egyre-másra jártak odafönn, hogy repülőkésszé tegyék a hardvereket és igazolják a LOR koncepció kivitelezhetőségét, idelenn a Földön az űrhajó- és rakétagyártók még egy végső, hatalmas erőfeszítést tettek azután, hogy előzőleg a semmiből teremtették meg a legújabb műszaki csodákat. A hajrában januárra megérkeztek a rakétafokozatok, az űrhajóegységek az ország minden részéből Floridába, a Kennedy Űrközpontba, hogy egységes egésszé, holdűrhajóvá szereljék össze. Négyszázezer ember dolgozott az Apollo sikerén és ennek az embertömegnek a munkája ért össze – reméljük – sikerré májusra, amikor az indítóállásba vontatták a rakétamonstrumot, csúcsán a holdűrhajóval.
Deke Slayton és Alan Shepard, a NASA Űrhajós Irodájának vezetői a legfontosabb kérdésre is választ találtak, „ki lesz az első ember, aki a Holdra lép?”: Neil Armstrong (és társai Buzz Aldrin és Michael Collins). A legénység kiválasztása már januárban megtörtént, a három űrhajós azóta készül a nagy feladatra. Szimulátorokban begyakorolták a dokkolásokat, szétválásokat, a holdi le- és felszállást. Nagy, homokkal borított padlójú hangárokban szkafanderben botladoztak a holdi kőzetgyűjtést és zászlótűzést tanulva, és sivatagi terepgyakorlaton ismerkedtek a kőzetekkel. A három berepülőpilótából fél év alatt profi holdutazó lett.
Most minden figyelem, erőfeszítés Floridára, Cape Kennedy-re összpontosul, minden alkatrész, csavar, minden mérnök, technikus a helyén van. Már „csak” az indítás szikrájára várunk, a pillanatra, hogy útjára induljon az évtized, az évszázad, az évezred vállalkozása, mert Kennedyvel együtt mindannyian hittük, hogy „nemzetünknek kell elérnie a célt, mielőtt az évtized véget ér, embert juttatunk a Holdra és biztonsággal vissza is hozzuk onnan”. Huszonnyolc óra múlva mindez valóra válik.
Godspeed Apollo-11!
Béla Dancsó
Kapcsolódó cikkek:
Percekkel ezelőtt kezdődött el az Apollo-11 startjának hivatalos visszaszámlálása. A Bastille-nál új korszak nyílt a történelemben és alighanem most is ez történik.
Népszava 1969. július 14. Az USA a Holdra készül. Ma a végére ér az Egyesült Államokban a kilencedik éve zajló folyamat, amelyben NASA embert kíván a holdra juttatni. Hivatalosan is elindul a visszaszámlálás, amelynek végén az Apollo-11, a Holdra szálló űrhajó felszáll.
Amerika kilenc éve űzi hajtja magát a néhai Kennedy elnök felhívására, egyfajta furcsa, egyszemélyes versenyben. Ők azt mondják a Szovjetunióval, sőt egyenesen a kommunizmussal versenyeznek az űrbeli elsőségét. Az állítólagos versenytárs, a testvéri Szovjetunió meglepetten áll a „kihívás” előtt, hisz ő sosem versenyzett. Mert mit ér egy űrbeli elsőség? Pár vezércikket némely vezető lapban...
Vajon mi értelme emberéleteket kockáztatni, amikor olcsó szondákkal is feltérképezhetjük a Holdat, a bolygókat, a Naprendszert. Az Apollo-program árából akár száz holdszondát is feljuttathattak volna az amerikaiak, pontosabban megismerhették volna az égbeli kerek sajtot, mint ahogy valaha is meg fogják ismerni az űrhajósokkal végzett expedíciókon. Márha sikerrel leszállnak. Mert kudarc esetén pár szkafanderes hulla fogja "kudarccal szennyezni" az érintetlen földet.
Mindenesetre a amerikaiak végigmentek a maguk kijelölte úton. Kifejlesztették a Saturn V holdrakétát, az Apollo űrhajót, amellyel oda és vissza utaznak a szomszéd égiteshez, a holdkompot, amellyel leszállnak. Szívós konoksággal begyakorolták a nemsokára elkövetkező holdutazást. Négy űrhajójuk startolt, kettő – az Apollo-7 és -9 – az űrhajóegységek berepülését végezte, a másik kettő – az Apollo-8 és -10 – a holdműveleteket kísérletezte ki, amikor tavaly karácsonykor, valamint idén májusban körülrepülték a Holdat.
Kijelölték a legénységet is: a Holdra egy katonai múlttal rendelkező civil NASA berepülőpilóta, Neil Armstrong lép majd elsőként, társa Buzz Aldrin vadászpilóta lesz, míg a parancsnoki űrhajóban Michael Collins alezredes várja meg őket a Hold körül keringve.
Még két nap van hátra a nagy utazásig, magyar idő szerint szerda reggel indul a Holdra az Apollo-11. Az expedíció sikere esetén történelmi pillanatoknak lehetünk részesei, amikor emberi lények lépnek majd a szomszéd égitest poros felszínére. Jó utat, Apollo-11.
Dancsó Béla
Holdra szállunk!
Egy virtuális utazásra hívjuk olvasóinkat a holdraszállás 40. évfordulója alkalmából. Utazzunk együtt 1969-be, és kövessük végig az űrkutatás eddigi egyik legfontosabb eseményét – élőben!
