A német, amerikai és brit együttműködésben készült röntgencsillagászati mesterséges hold majdnem 9 évig működött, átütő sikerrel.

Az űrkutatásnak, illetve a világűrrel kapcsolatos különböző tevékenységeknek jelentős szerepe van a társadalomban már a 20. század kezdete óta. A második világháború után nyilvánvalóvá vált, hogy egyetlen európai ország sem képes egyedül jelentősebb űrprogram megvalósítására.

A Szputnyik-1 után alig két év telt el, amikor az űrnagyhatalmak célpontja a Hold lett. A versengés célja egy űrszonda eljuttatása lett a Holdra. Persze ez akkoriban még csak egy becsapódással érhetett véget, de mégis lélektani jelentősége volt, kinek a szondája váj először krátert a Hold köntösén.

A nemrég a Szaturnusz körüli pályára állt Cassini NASA-űrszonda európai „utasa”, a Titanra 2005 elején leereszkedő Huygens adatai remélhetőleg rendben megérkeznek majd.

A közös NASA-ESA napkutató szonda eredményeiről alkalmanként az Űrvilág oldalain is beszámolunk. Ahhoz, hogy a SOHO ma is működhessen, négy éve egy nagyobb mentőakció is kellett.

1989-ben indult az ESA egyik legsikeresebbnek bizonyult csillagászati holdja, az asztrometriai méréseket végző Hipparcos. A küldetés azonban szerencsétlenül kezdődött...

Az európai űr-irányítóközpont (ESOC) munkatársainak első komoly „mentőakciója” az 1972-ben felbocsátott csillagászati mesterséges holdhoz kapcsolódott.

Az oroszok már 1992-ben el szerették volna indítani a Marsz-8 űrszondát, melyen a tervek szerint két leszállóegységet, két penetrátort, egy légköri ballont és egy rovert kellett volna a Marsra juttatnia. A lassú építkezés, a kiadások miatt a szonda csak csúszott. A program tervezett neve így Marsz ’94 lett.

Oroszország a Marsz-8 (Marsz-96) űrszonda indítása óta nem indított saját űrszondát a világűrbe. Ez érthető is, hiszen a rakéta negyedik fokozata miatt kudarcot vallott szonda készítésében is már 21 ország részt vett, a gyártás pedig nyolc éven át tartott. A Marsz-8 egy Mars körüli keringő egység lett volna, melyhez számos leszállóegységet is kapcsoltak. Utóbbiak egy része penetrátor, azaz talajba hatoló mérőműszer volt.

Az Európai Űrügynökség sokak számára teljesen váratlannak tűnően 2001-ben bejelentette saját Naprendszer-kutatási programját. A média inkább úgy említi, mint az európai emberes Mars-programot. És valóban, az Aurora-program végcélja az emberes Marsra-szállás. Ám a 2001-ben bejelentett tervezet túl részletesnek tűnhetett sokak számára. (Ma már még inkább részletesnek tűnhet ifjabb Bush űrprogramja ismeretében.)

1980-ban alapították a világ első, kereskedelmi rakétaindításokkal foglakozó vállalatát.

A múltban az űrtevékenység technika orientált volt, napjainkban azonban egyre növekszik a politika jelentősége ezen a területen is. Míg korábban űrpolitika nemzeten belül, vagy nemzetek között volt jelen, mára egyre nagyobb a nemzetek közötti együttműködés fontossága.

Sorozatunk befejező részében az ESA sokcélú távközlési mesterséges holdjának, a 2001 júliusában indult Artemisnek a kalandos sorsát mutatjuk be.

Az ERS-2 1995 áprilisában indult európai távérzékelési mesterséges hold. Négy évvel „öregebb” testvére, az ERS-1 szinte hibátlanul működött, de a második holddal 1997-ben gondok adódtak...

Talán az egyik legbonyolultabb mentőakció volt az, amelynek során az ESOC mérnökei az Olympus távközlési mesterséges holdat keltették újra életre 1991-ben.

A GEOS-1, a Föld mágneses terének vizsgálatára készített mesterséges hold 1977-ben nem tudott a tervezett geostacionárius pályára állni. Végül mégis sikerült használatba venni.

Az ESA darmstadti részlegében (ESOC) 1968 óta ötvennél is több mesterséges holdat irányítottak a felbocsátás, az első keringések megtétele, sőt legtöbbször a teljes működési idő alatt. Ezek közül néhány kis híján elveszett - de sikerült őket megmenteni...

George Bush amerikai elnök 1989-ben hirdette meg a NASA jövőjével kapcsolatos programját (Space Exploration Initiative), melynek végcélja az emberes Mars-utazás lett volna: „Meggyőződésem, hogy az Apollo-11 holdraszállásának 50. évfordulóján az amerikai zászlónak ott kell lobognia a Marson is.”

Az Európai Űrügynökség tíz évvel ezelőtti holdprogramjának egyik „melléktermékeként” sikerült egy Apollo kabinra emlékeztető űreszközt visszahozni a világűrből. Lehet, hogy ez az eszköz, a közeljövőben új életre kel?

Megszületett a döntés: 2005. január 1-től két új állammal bővül az Európai Űrügynökség.