George Bush amerikai elnök 1989-ben hirdette meg a NASA jövőjével kapcsolatos programját (Space Exploration Initiative), melynek végcélja az emberes Mars-utazás lett volna: „Meggyőződésem, hogy az Apollo-11 holdraszállásának 50. évfordulóján az amerikai zászlónak ott kell lobognia a Marson is.”
A határidő tehát 2019 volt. A NASA a benyújtott többszáz milliárdos költségvetésigénye után látva a történteket (vagyis, hogy az elnöki hivatal mégsem olyan biztos mindabban, amit tervezett), tulajdonképpen lassan le is tett az emberes Mars-programról. Clinton elnök pedig teljesen megvonta a közvetlen támogatást az erre irányuló fejlesztésektől. Az érdekes talán csak épp az volt, hogy a Bush-programot hivatalosan máig nem vonták vissza.
E sorok írójának véleménye szerint a terv eleve kudarcra volt ítélve. Ezt persze így utólag könnyű kijelenteni. Hiszen Clinton nem támogatta az emberes Mars-programot. A fókuszban akkor a szintén tetemes költségvetésű Nemzetközi Űrállomás állt. (Melynek építésekor megmutatkoztak, és máig megmutatkoznak a nemzetközi együttműködés hátrányai, melyek főként az indítási időpontok betarthatatlanságára utalnak.) A közvélemény pedig akkor nem az emberes Mars-misszióval volt elfoglalva. S mindez csak az amerikai oldal. Oroszország eleve nem vállalhatott volna kiadásokat, ahogy Japán sem. Európa pedig...
Míg a többi ország úgy látta, törölték az emberes Mars-programot, Európa kutatói megbeszélésekbe kezdtek. 2001-ben pedig meghirdették az addigra már eléggé jól felvázolt Aurora-programot.
Ám egy reménysugár még maradt: Oroszország. A Szovjetunió szétesését követő években a legtöbb kutató bizakodó volt. Talán mostantól összefog a két szuperhatalom, lesz elég akarat, lesz elég pénz, lesz elég energia hogy feleannyi idő alatt országonként fele áron valósítsák meg azt, amin egyenként is már épp eleget dolgoztak.
Így jött „alulról” az ötlet. A Stanford Egyetem kutatói és orosz űrkutatási szakemberek közösen elkezdtek dolgozni egy tanulmányon, ami egy kb. 70 milliárd dollár összköltségvetésű emberes Mars-program megvalósíthatóságát vázolta fel. A csoport szakemberei szerint ezek a költségek több állam között volnának megoszthatók: Az Egyesült Államok, Oroszország, Japán és Nyugat-Európa vállalná a fejlesztéseket és a kiadásokat. A program egy marsutazásról szólna, eleinte nem számol bázisok létrehozásával. Az űrhajót Enyergija hordozórakétával indították volna. Az expedíció hossza 500 nap lenne, a legénység létszáma pedig hat fő. A missziót akár már 2009-ben elindíthatták volna.
Kapcsolódó cikkek:
Az ESA első lépése a marsi anyagminták visszahozására
A Mars meghódítása (7. - befejező - rész): Mit hozhat a jövő?
Az ESA Aurora programjának keretein belül a tervek szerint egy évtized múlva speciális kapszulába zárt marsi kőzetanyagot juttatnak vissza a Földre, hogy majd a földi laboratóriumokban elemezhessék. 
