Az ESA darmstadti részlegében (ESOC) 1968 óta ötvennél is több mesterséges holdat irányítottak a felbocsátás, az első keringések megtétele, sőt legtöbbször a teljes működési idő alatt. Ezek közül néhány kis híján elveszett - de sikerült őket megmenteni...
Bizony a Föld körül keringő űreszközök esetén (is) számítani kell arra, hogy valamelyik berendezés vagy alkatrész felmondja a szolgálatot. Az ilyen esetekre - amennyire lehet - igyekeznek felkészülni a tervezők és az irányítók (pl. a kritikus alkatrészek megkettőzésével, hibaelhárítási forgatókönyvek kidolgozásával). Előfordulhatnak azonban olyan váratlan helyzetek, amikor a probléma sokkal nagyobb. Meghibásodhat a hordozórakéta - ilyenkor a tervezettől eltérő pályára áll a hold. Esetleg valamelyik létfontosságú fedélzeti műszer hibásodik meg. Megeshet, hogy a holdat az irányítók képtelenek a helyes irányban tartani. Ilyenkor a szakemberek lélekjelenlértére, szakértelmére és gyorsaságára van szükség, hogy a drága és sokszor megismételhetetlenül különleges űrprogramokból megmenthessék, ami még menthető.
A sorozatok kedvelőinek (remélhetőleg vannak ilyen olvasók!) további nyolc részében - egy, az ESA Bulletin idén februári számában megjelent cikk nyomán - bemutatjuk azokat az űreszközöket, amelyeknek az „újraélesztésében” az ESOC szakemberei az 1970-es évek óta tevékeny szerepet játszottak.
Az ESA irányító központja (European Space Operations Centre, ESOC) a németországi Darmstadtban, a Majna menti Franfurttól nem messze található. Egyik fő feladata az európai mesterséges holdak irányítása. A munkát segíti az ESA globális követőállomás-hálózata.
Kapcsolódó cikkek:
Az európai űrtevékenység (10. rész): A MŰHOLDAK SZÁRNYALNAK…
Kapcsolódó linkek:
Az ESOC honlapja
Oroszország a Marsz-8 (Marsz-96) űrszonda indítása óta nem indított saját űrszondát a világűrbe. Ez érthető is, hiszen a rakéta negyedik fokozata miatt kudarcot vallott szonda készítésében is már 21 ország részt vett, a gyártás pedig nyolc éven át tartott. A Marsz-8 egy Mars körüli keringő egység lett volna, melyhez számos leszállóegységet is kapcsoltak. Utóbbiak egy része penetrátor, azaz talajba hatoló mérőműszer volt.
