A Szaturnuszról visszaverődő napfény miatt a bolygóhoz közeli holdak „sötét” oldala is „világos”.
A Szaturnuszról visszaverődő napfény miatt a bolygóhoz közeli holdak „sötét” oldala is „világos”.
Egy régi ismerős került elő a Szaturnusz rendszerében, „akiről” kezdték azt hinni, hogy eltűnt, ezért kezdett titokzatossá válni. A Cassini megtalálta az elveszettnek hitt küllőket.
Ami a Cassini korábbi adataiból már sokak számára nyilvánvaló volt, most bebizonyosodott: az Enceladuson gejzírek vannak.
A Cassini adatai azt jelzik, hogy a Szaturnusz méltóságteljes gyűrűrendszere saját légkörrel rendelkezik – elkülönülve a bolygóétól. Az űrszonda műszerei szerint a gyűrűt „oxigénlégkör” veszi körül, mely a Ganymedes és az Europa légköreihez hasonlít.
A Cassini repülése jelentőségében és felfedezéseiben kezd hasonlatossá válni a korábbi idők nosztalgikusan emlegetett, „nagynevű” szondáéihoz. A Szaturnusz-rendszer trójai holdjairól nemrég készültek felvételek.
A Cassini folytatja útját a Szaturnusz holdjai és gyűrűi között. Legutolsó fotótémája a Hyperion hold volt.
A Szaturnusz rendszerében keringő Cassini–űrszonda továbbra is szállítja a felfedezéseket és az óriásbolygó holdjainak és gyűrűinek soha nem látott részletességű fotóit.
A Földhöz hasonlóan a Szaturnusz óriásholdján is létrejöhet a pazar jelenség. Ám ha egyszer majd arra járunk, "éjjellátó készüléket" kell használnunk, hogy a szivárványokban gyönyörködhessünk.
A Szaturnusz körül keringő Cassini-űrszonda harmadszor közelítette meg a bolygó óriásholdját, a Titant. A képeken az első ismert kráterek, továbbá jégvulkanizmusra utaló alakzatok láthatók.
A Cassini friss felvételén a gyűrűk és bolygó "miniatűr naprendszerének" három tagja együtt látható.
A Szaturnusz körül keringő Cassini amerikai űrszonda néha-néha kitekint a Szaturnusz-rendszerből.
Elkészült a Titan első névanyag-csokra. A Szaturnusz Titan nevű, narancs ködbe burkolódzó holdját lassan felderíti a Cassini űrszonda radarja.
Jó rég volt már, amikor a csillagászoknak földrészneveket kellett kitalálniuk egy újonnan felfedezett égitesten a Naprendszerben. A Cassini vizsgálatai nyomán most ez a nemes feladat hárult a kutatókra: a Titan felszíni formáinak kerestek és találtak neveket.
Prometheus és Pandora – a Szaturnusz e két holdja az ún. terelőholdak iskolapéldája. Egyikük a Cassini felvételének hála már felszíni alakzatairól is ismertséget szerzett magának.
A Cassininak talán még a Titannál is látványosabb – és legalább olyan titokzatos – célpontja volt a napokban, az Enceladus.
A Cassini szonda legutóbbi képein kettős felfedezés látható: a Titan egy feltételezett szénhidrogén tava és az azt tápláló felhők.
A NASA Cassini szondájának mérései alapján európai és amerikai kutatók egy olyan alakzatot véltek felfedezni a Szaturnusz óriásholdján, amely vulkán lehet. Talán a légköri metán eredetében is fontos szerepet játszhat a kriovulkanizmus a Titanon.
A NASA Hubble Űrtávcsöve és a Cassini űrszonda együttes mérései alapján vizsgálták a Szaturnuszon a sarki fény jelenségét.
A Szaturnusz körül keringő űrszonda kitűnő állapotban van, s szorgalmasan küldi az adatokat és a képeket - például a holdrendszer egyes tagjairól.
Cikkünkben a Cassini űrszondán levő, magyar részvétellel készült magnetométer és plazma spektrométer legfrissebb eredményeiről számolunk be. Ez itt az archív portál.
Olvass minket itt: blog.urvilag.hu