A Cassini repülése jelentőségében és felfedezéseiben kezd hasonlatossá válni a korábbi idők nosztalgikusan emlegetett, „nagynevű” szondáéihoz. A Szaturnusz-rendszer trójai holdjairól nemrég készültek felvételek.
Május 20-22. között a Cassini a Tethys és a Dione, a Szaturnusz harmadik és negyedik – 1000 km-nél nagyobb átmérőjű – holdja közelében repült el. Bár a holdakról is gazdag képanyaggal gyarapodott a képgaléria, az igazi érdekességet két, mai szemmel nézve gyengécske fotó tartalmazta. A két kép nem is a holdakról készült, hanem sokkal kisebb objektumokról.
A képen a Telesto, a Thetys trójai holdja 533 ezer kilométerről, már egy kicsit a Cassini kamerájának felbontóképességén túl
A Tethys mellett a kutatók két kis testet fényképeztek. Az egyik a hold előtt, a másik pedig utána kering a gázóriás körül a Tethys-szel teljesen azonos pályán, 1:1 rezonanciában a holddal. A Telesto névvel illetett 24 km-es szabálytalan alakú test a Szaturnuszról nézve 60 fokkal előzi meg a Thetyst, míg a „hátul kullogó”, 22 km-es Calypso ugyancsak 60 fokkal követi. Ezzel a Szaturnusz-Tethys rendszer L4-L5 librációs pontjain trónoló égitestek évmilliókig stabilan maradhatnak pályájukon.
Hogy ne maradjon egyedi a jelenség, a Thetys testvérének tekinthető, másik 1000 km átmérőjű hold, a Dione mellett ugyancsak látható egy páros (az elől keringő Helene és a Polydeuces nevű követő égitest), amely hasonló pályajellemzőkkel kering a Szaturnusz körül.
A Helene, a Dione trójai holdja 760 ezer kilométerről
A trójai kisbolygók nem ritkák a naprendszerben. Először a Jupiter pályája mentén fedezték fel őket és trójai hősök neveit adták az egyes „pédányoknak” (innen a trójai gyűjtőnév). Később találtak a Neptunusz, a Mars, sőt a Föld pályáján is trójaiakat, melyek a Nap-Jupiter (Neptunusz, Mars, Föld, stb.) rendszer Lagrange-pontjaiban 1:1 rezonanciában keringenek a nagybolygókkal. Újabb kutatások még a Föld-Hold rendszerben is találtak trójai porholdakat: a Földről nézve a Hold előtt és után 60 fokkal a kozmikus poranyag sűrűsödései figyelhetők meg.
Dancsó Béla
(E cikk korábban látható változatából úgy tűnhetett, hogy az említett trójai holdakat a Cassinivel most fedezték volna fel. Valójában az 1980-as évek eleje óta ismertek. A tévedésért elnézést kérünk, és köszönjük Z.V. kedves olvasónknak a figyelmeztetést! A szerk.)
A Cassininak talán még a Titannál is látványosabb – és legalább olyan titokzatos – célpontja volt a napokban, az Enceladus.
