A Szaturnusz körül keringő űrszonda kitűnő állapotban van, s szorgalmasan küldi az adatokat és a képeket - például a holdrendszer egyes tagjairól.
A Huygens Titanra való sikeres leszállása után a figyelem lassan újból az amerikai Cassini szonda felé fordul, amely folytatja a gyűrűs bolygónak és környezetének felderítését. Legutóbb, január közepén két érdekes holdat közelített meg, a Mimast és az Enceladust. Ez a két nagyobb hold kering a legközelebb a Szaturnuszhoz.
A bolygótól kifelé a következő kísérő, az Enceladus szintén jéghold. Rendkívül fényes: a beeső napfényt szinte teljes mértékben visszaveri. Felszíne geológiai értelemben meglepően fiatalnak tűnik, kevés becsapódási kráterrel. A mellékelt képet 367 ezer km távolságból készítette a Cassini szonda. Nemsokára, március 9-én viszont rendkívül közel, csupán 500 km-re (!) fog majd elhaladni mellette - nyilván újabb szenzációs felvételeket továbbítva a Földre. (Sky and Telescope News, február 11.)
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Az első képen a Mimas 1,4 millió km-es távolságból látszik, a háttérben a kékes színben játszó Szaturnusz.
Az óriásbolygó légkörét oldalról érik a napsugarak. A rövidebb hullámhosszú fény szóródik, innen az északi szélességek felé erősödő kékség. (A jelenség hasonló ahhoz, ami miatt az ég kék a Földön.) A sötét csíkok a Szaturnusz gyűrűinek árnyéka miatt látszanak.
Jóval közelebbről (213 ezer km-ről) kitűnően látszik a Mimas jellegzetes felszíni alakzata, a Herschelről elnevezett híres, 130 km átmérőjű, a hold méretének közel egyharmadát kitevő kráter. Az első Voyager-közelképek óta, több mint húsz éve talány, hogy az égitest hogyan vészelhette át épségben a krátert valaha létrehozó becsapódást. A Mimas anyaga valószínűleg jórészt vízjégből áll.
Két új Szaturnusz-holdacska
Újabb Szaturnusz-felvétel a Cassinitól
A NASA JPL Cassini-oldala - friss képekkel, előrejelzésekkel
Cikkünkben a Cassini űrszondán levő, magyar részvétellel készült magnetométer és plazma spektrométer legfrissebb eredményeiről számolunk be. 
