A Cassini-űrszonda friss közeli képein szokatlan látványt nyújt a Szaturnusz Pan nevű holdacskája.

Az ESA egyik követőállomásán több mint 1,4 milliárd kilométer távolságból vették a Cassini-űrszonda jeleit.

A Cassini-szonda radarmérései folyékony metánnal elárasztott árokrendszert találtak a Szaturnusz legnagyobb holdján.

2013 végén egyes kutatók gejzírek kitörését vélték látni a Jupiter Europa holdján. Azóta hiába keresik, nem tűnnek fel újra.

A feltételezéshez újabb bizonyítékkal szolgáltak a Cassini-űrszondára a hold mellett való elhaladásai alkalmával végzett rádiómérések.

A Cassini infravörös színképi mérései szerint a Szaturnusz legnagyobb holdján, a Titanon propilén is található a légkörben.

Egy új tanulmány szerint a Szaturnusz holdjának kérge alatt akár folyékony óceán is húzódhat(ott).

A Szaturnusz körül keringő Cassini-szonda látványos új képeket készített az óriásbolygó északi pólusánál levő hatalmas légörvényről.

A Szaturnusz körül keringő Cassini-űrszonda felvételén, a gyűrűk mögött jól látszik a Vénusz fényes pontja.

A Szaturnusz rendszerében keringő Cassini-űrszonda ismét megközelítette a jeges holdat, de most 2015-ig szünet következik.

November 29-én a Cassini 125., utolsó előtti alkalommal elrepült a Titán mellett. A Szaturnusz legnagyobb holdjának lendítő hatása áttérítette majdnem végső pályájára.

...van hátra a Cassini több mint egy évtizedes küldetéséből. Ebből az alkalomból adjuk közre a küldetés legfontosabb eseményeit összefoglaló infografikát.

Meghökkentő felvételt tettek közzé a Cassini űrszondától. Csaknem egymásra merőleges sávok látszanak a Szaturnusz gyűrűjében.

2004. július 1-jén fékezett le és állt pályára a gyűrűs óriásbolygó körül a Cassini-űrszonda.

Több szénhidrogén van benne, mint a Föld teljes ismert készlete, hullámai legfeljebb 1 mm-es magasságig „csapnak fel”. Mi az?

Miért? Nem hullámzanak? A Cassini 2004 óta rendszeresen végzett radarmérései alapján legalábbis így tűnik.

A Cassini radaros mérései – és egy nagy adag becslés – alapján elkészítették a Szaturnusz legnagyobb holdjának globális domborzati térképét.

A Cassini-űrszonda felvételei jelentik az első közvetlen bizonyítékot, hogy az óriásbolygó gyűrűibe időnként „beleszaladnak” a meteorok.

Először figyeltek meg a látható fény tartományában villámlást az óriásbolygó nappali féltekéjén.

Mielőtt a Cassini új mérési eredményeire alapozva kirándulást kezdenénk szervezni a Szaturnusz kis holdjára, érdemes figyelembe venni, hogy oxigén molekulaionokból álló „légköre” igencsak ritka.