Újabb képek, animációk és információk a Szaturnusz furcsa alakú, apró holdjáról, a Panról.
Amint arról korábbi rövid cikkünkben beszámoltunk, a NASA Cassini-szondája március 7-én repült el mintegy 25 ezer km-rel a Pan mellett. Most újabb képeket és érdekességeket is közreadunk.
A Naprendszert kutató űrszondák időről időre furcsa látványt nyújtó formákkal lepnek meg bennünket, legújabban a Szaturnusz Pan nevű holdjáról készült képeken. Az égitest a görög mitológia félig ember, félig kecske szatírjáról kapta a nevét, a kis hold a Szaturnusz A-gyűrűjében lévő Encke-rés belsejében kering (és terelőholdként tisztán tartja a rést). Bár a Szaturnusz körül keringő Cassini küldetése már a vége felé közeledik, az alig 35 kilométeres Pant ilyen közelről eddig még nem láthattuk. A közeli képeken feltűnő a hold jellegzetes alakja, elsősorban az egyenlítője mentén futó, úszógumira hasonlító kidudorodás.
Ilyennek látta a Cassini a Pant, miközben 25 ezer km távolságban elrepült mellette. (A kép animált változata itt megtekintehtő; forrás: NASA / JPL-Caltech / Space Science Institute)
A Pan 13,8 óránként kerüli meg a Szaturnuszt, annak középpontjától 134 000 km távolságban, a bolygó felhőtakarója tetejétől pedig csak 117 000 km „magasságban”. A szabálytalan alakú hold 34 × 31 × 21 km kiterjedésű, albedója 0,5, ami a piszkos hó fényvisszaverő képességének felel meg.
Ellentétben a 35 km széles Keeler-réssel, amelyben a kis Daphnis nevű hold kering, a 325 km széles Encke-résben egy vékony gyűrűcskét is találunk, amelynek alakját a Pan módosítja. A Daphnis pályahajlása a gyűrű (és a Szaturnusz egyenlítője) síkjához 0,0036 fok, ami nagynak számít, ezért a Daphnis vertikális hullámokat kelt a gyűrűben, ahogy tovahalad. Ezzel szemben a Pan szinte tökéletesen a gyűrűk síkjában kering, pályahajlása mindössze 0,0001 fok, ezért ez a hold spirális sűrűséghullámokat kelt a gyűrűk síkjában (ezeket elemezve fedezték fel 1990-ben, a 9 évvel korábbi Voyager-felvételeken).
A Cassini 2007-ben készített képei alapján összehasonlítható a Pan és az Atlas mérete. (Kép: NASA / JPL / Space Science Institute)
A Panról és az Atlasról a Cassini által 2007-ben távolabbról készített felvételek alapján a kutatók már gyanították, hogy a hold alakja meglehetősen furcsa. Közelről látva már csak az a kérdés, hogyan lett ilyen alakú. A legelfogadottabb elképzelés szerint az egyenlítői kidudorodását alkotó jégkarima anyagát az Encke-résben elszórt törmelékből gyűjtötte össze a holdacska. Ez a jégszoknya több kilométer magasra tornyosul a hold felszíne fölé. Nem lehet tudni, hogy anyaga szilárd, vagy puha, mint a frissen hullott hó, vagy esetleg krémszerű állagú.
A szonda 2006-os felvétele a gyűrűk síkjában mozgó Panról. (A kép animált változata itt megtekintehtő; forrás: NASA / JPL / Space Science Institute)
A távolról készült képek azt sejtetik, hogy az Atlas a Panhoz hasonlóan furcsa alakú lehet. Erről áprilisban tudhatunk meg többet, amikor a Cassini (12-én) 13 000 km távolságban repül el attól a holdtól. Jelenleg a Cassini a gyűrűket „súroló” pályán kering, áprilisban viszont kezdetét veszi a „nagy finálé”, amikor pályája Szaturnuszhoz legközelebbi szakaszán berepül a legbelső gyűrűk és a felhőtakaró felszíne közé.
Piros-zöld 3D-szemüveggel térben is szemügyre vehető az apró hold. (Kép: NASA / JPL / Space Science Institute, 3D feldolgozás: Jason Major) Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Pan: hold karimával
Az utolsó felvonás
A Pan megközelítéséről (Sky and Telescope)
A Szaturnusz kis, belső holdjairól (Science)
A Pan és az Atlas egyenlítő barázdáiról (Science)
November 29-én a Cassini 125., utolsó előtti alkalommal elrepült a Titán mellett. A Szaturnusz legnagyobb holdjának lendítő hatása áttérítette majdnem végső pályájára.
