Közép-európai idő szerint 0:23-kor leszállt a Sencsou-5 űrhajó a Belső-Mongóliai Autonóm Tartományban. A leszállásról 0:35-kor számolt be a kínai televízió.
Miért kellett Kínának űrhajóst küldenie a világűrbe? Kik karolták fel a programot? Miért most? Ilyen és hasonló kérdésekre keresi a választ összeállításunk.
A kínai űrhajót indító hordozórakéta a Pekingtől 1600 km-re nyugatra, a Góbi-sivatagban található Csiucsüán űrközpontból indult. A landolásra szintén Kína lakatlan területein kerül sor.
Az alábbiakban röviden bemutatjuk a kínai űrhajó hordozórakétáját, és igyekszünk választ keresni arra a kérdésre, hogy ez egy Szojuz hordozórakéta vak másolata-e, vagy valóban kínai fejlesztés.
A Sencsou-5 űrhajó indítása kapcsán új sorozatot indítunk. Célunk, hogy megismertessük olvasóinkkal a kínai emberes űrprogram további részleteit: az űrhajót, a hordozórakétát, és az űrközpontokat. A bemutatást egy rövid áttekintővel kezdjük: így jutott el Kína az első emberes indításig.
Már a második kínai mesterséges hold, az 1971-ben felbocsájtott SJ-1 (Shi-Dzsián (“gyakorlat”), vagy Kina-2) is vitt magával olyan berendezéseket, melyek a kozmikus-, és a röntgen-sugárzást, valamint a Föld mágneses mezőit tanulmányozták...
Mint arról már korábban beszámoltunk, a Magyar Űrkutatási Iroda és a Magyar Asztronautikai Társaság ebben az évben október 16-án rendezi meg a szokásos Űrnapot. Az alábbiakban közöljük az Űrnap programját.
A holdprogram meghirdetésekor a NASA rendelkezésére mindössze a Mercury űrhajó állt, mely inkább volt nevezhető egy légmentes burkolattal ellátott ülésnek, mintsem űreszköznek. Amerika azonban a Holdhoz akart eljutni és meg is valósította az ehhez szükséges űrhajót. Sorozatunk befejező részében az Apollo parancsnoki és műszaki egységről lesz szó.
Az űrhajó minden bizonnyal Pakisztán felett lép be az igen sűrű légkörbe. Ennek következtében az ország lakossága majd látványos lángcsóvában gyönyörködhet.
Néhány hete egy érdekes hírre bukkantam, amikor az 1991 januári Űrkaleidoszkóp című MANT kiadványt forgattam. A hír nagyon tanulságos, úgy gondolom érdemes 12 év elteltével újra átfutni.
Rakétatörténeti könyveket lapozva vagy az Internetet böngészve könnyen összetalálkozunk Van Hu (kínai pinyin átírással: Wan Hu) nevével. Gyakran úgy említik őt, mint az első kínai „űrhajóst”. De ki is az a Van Hu?
Az ázsiai ország FSW típusú visszatérő holdjain már a nyolcvanas években elkezdte a különféle mikrogravitációs (anyagtudományi, biológiai) kírérleteket. A Sencsu űrhajó automatikus változatain mérőbábuk is repültek.
Miközben az ESA jövőjének nagy kérdéseiről tárgyaltak a tagállamok, miközben veszélyben volt a három legnagyobb ESA-vállalkozás (Hermes, Columbus, Ariane-5), az ESA tovább dolgozott azon programok tervezésén, melyek napjainkra válnak egyre jelentősebbé.
Kína – hasonlóan a világ többi űrkutató nagyhatalmához – katonai célú űreszközöket is kifejlesztett. 1975-től fotófelderítő visszatérő űreszközöket, 2000-től pedig katonai távközlési műholdcsaládot ismerhettünk meg.
A hatalmas kiterjedésű országban természetes igény van az űrtávközlés, a műholdas helymeghatározás és navigáció fejlesztésére. Cikkünk a leglátványosabb eredményeket foglalja össze.