Az emberiség a Szputnyikkal lépett be az űrkorszakba. A következő nagy lépésnek az ember űrbe jutása ígérkezett, amelyhez az első emberes programokon át vezetett az út. Ezek első hírnöke az amerikai Mercury program volt.
A szovjetek és amerikaiak első pengeváltása a világűrben az első műholdakkal történt, a következményei viszont a politikusok körében gyűrűzött tovább. Az egyik oldalon a megszerzett előny megtartása, a másikon pedig az ellenfél előnyének minden áron való ledolgozása kapott nemzeti prioritást. A következő célokat is hamar kitűzték a frissiben űrkutatókká avanzsált mérnököknek, orvosoknak, rádiótechnikusoknak és más szakembereket, köztük a legfőbbet: Embert az űrbe!
A szovjetek a lehető legnagyobb titoktartás közepette lépkedtek előre a cél felé, titokban fejlesztve az eszközöket, titokban toborozva katonai pilótákat űrhajósjelöltnek. Oly nagy volt a titoktartás, hogy az egész űrprogramot vezető Szergej Koroljovot is csak úgy ismerhette a világ: „A Főkonstruktőr”. Amerikában viszont a nyilvánosság előtt folyt az erőfeszítés, a Kongresszus alkotta törvényekben, a költségvetésben megszavazott költségkeretekkel. A Life magazinban megjelent címlapsztorikban kísérhette nyomon az érdeklődő publikum Amerika erőfeszítéseit.
Ennek teljesítéséhez még meg kellett találni a feladathoz legjobban illő hordozórakétát. A keresés a mind nagyobb teljesítményű, de még jobbára kísérleti stádiumban levő interkontinentális ballisztikus katonai rakéták között zajlott. Aztán természetesen kellett egy jármű, „az emberes műhold”, amelyet immár életfenntartó rendszerrel, hőpajzzsal, fékezőrakétákkal, ejtőernyővel és sok egyéb mással kellett felszerelni, hogy az ember túlélhesse a kalandot. Meg kellett tervezni, hogy ha a technikai feltételek együtt állnak, milyen repülésre küldjék a leendő űrhajóst (a választás végül egy közel kör alakú pályára esett, de csak olyan magasságban, ahol legalább 24 óráig fenn maradhat a légkör fékező hatása ellenére az űrhajó). És végül meg kellett fogalmazni a követelményrendszert, amely az „emberes műhold” utasával szemben felmerült.
A program felelősei szétszaladtak a feladataikkal és elkezdődött az Egyesült Államok első emberes űrprogramjának tervezése. A hatalmas sietségben csak másfél hónap múlva jutott eszébe az illetékeseknek, hogy nevet adjanak a programnak. Elvetvén a már-már túl egyszerű „Űrhajós Program” nevet, egy rövid, a nagyközönség által könnyen megjegyezhető, de lehetőleg neutrális nevet kellett találni. Miután a rakéta- és űrkutatók között amúgy is népszerű (és kellően semleges, mégis sok asszociációra lehetőséget rejtő) terület volt a görög-római mitológia, egy görög (római) isten látszott a legmegfelelőbbnek. A választás rövid úton az egyik legszimpatikusabb olimposzira, a hírnökre, Merkúrra esett. 1958. november 26-án a választás végképp testet öltött. A program új neve Mercury program lett.
Dwight Eisenhower elnök a Szputnyik-vereséggel országára mért csapás ellensúlyozására – és az űrprogramok összefogására – életre hívta a NASA-t, azt az új szervezetet, amely Amerika összes űrtevékenységének koncentrálását kapta feladatul. Az új csapat nem teketóriázott sokáig, a megalakulása után mindössze 7 nappal közre is adta elképzelését egy új programról, aminek a sietség miatt még neve sem volt. Csak egyszerűen „Embert az űrbe programként” emlegették, vagy még egyszerűbben, ez lett az emberes műhold program. A célok egyszerűek voltak:
De a névválasztásról, sőt magáról a programról is csak a NASA, egy szűk szakmai kör tudott, még meg kellett felelni az Amerikában honos nyilvánossági követelménynek. A közvélemény elé kellett állni az ötlettel. 1958. december 17-én, megvárva a Wright testvérek Kitty Hawk-beli repülésének évfordulóját, Keith Glennan – a NASA akkori első embere – kiállt az amerikaiak és persze egyúttal a világ közvéleménye elé, és hivatalosan is bejelentette a Mercury programot, a világ első emberes űrprogramját.
Kapcsolódó cikkek:
Egy amerikai a világűrben: 45 éve repült az első Mercury űrhajó (1. rész)
Egy amerikai a világűrben: 45 éve repült az első Mercury űrhajó (2. rész)
Süllyedő űrhajó:
45 éve repült a Mercury-4 (1. rész)
Süllyedő űrhajó:
45 éve repült a Mercury-4 (2. rész)
Egy csimpánz-űrhajós kalandjai: 45 éve repült a Mercury-5
Űrrepülés amerikai módra: 45 éve repült a Friendship-7 (1. rész)
Űrrepülés amerikai módra: 45 éve repült a Friendship-7 (2. rész)
400 kilométeres eltévedés: 45 éve repült a Mercury-7
Az első hibátlan repülés: 45 éve repült a Mercury-8
Az utolsó dobás: 45 éve repült a Mercury-9 (1. rész)
Az utolsó dobás: 45 éve repült a Mercury-9 (2. rész)
Cape Canaveral 14-es indítóállásán utoljára dübörgött fel az Atlas rakéta 1965. május 15-én. És kicsit több mint egy nap múlva a Mercury már „csak” történelem volt.
