Mi várható 2023-ban? (2. rész)

Az új évre előretekintő sorozatunk második része a hordozórakétákkal és műholdakkal kapcsolatban várható érdekes és fontos eseményekből ad ízelítőt.

Szokás szerint az emberes űrrepülési programokkal kezdtük, és a műholdas újdonságokkal folytatjuk az új évet beharangozó cikksorozatunkat. (A harmadik, befejező részben a közvetlenül a Föld körüli pályákon túlra, az űrszondás programokra adunk majd kitekintést.)

Minden ilyen évindító cikket célszerű az előző évindítóval összevetni: mi az, ami esetleg nem valósult meg, és most az előttünk álló évre is lehet „ígérni”. Régi olvasóinkat nem fogja meglepni, hogy mindig akadnak ilyen események, sőt néha olyanok is, amelyek több évindító cikken át is a napirenden tudnak maradni. A 2022-es beharangozóból a hordozórakéta-fejlesztésekkel kapcsolatban várat még magára például a SpaceX Starship rendszerének első próbája a Föld körül. E cikk írásának pillanatában úgy tűnik, hogy már nem is kell rá sokat várni, csupán február végéig. Akkor a texasi Boca Chica melletti Starbase-ről indulva, mintegy háromnegyed Föld körüli pályányi utat megtéve, Hawaii térségében a Csendes-óceán vizére visszatérve vizsgázhat a nagy reményekkel várt Starship.

Tavalyi cikkünkből szó szerint érdemes idézni a következő mondatokat: „Például 2021-re jelezték – így jeleztük mi is – előre az amerikai United Launch Alliance (ULA) új hordozórakétájának, a Vulcannak a bemutatkozását, az új európai Ariane-6 rakéta első repülését, valamit a japán Mitsubishi Heavy Industries készülő H3 hordozórakétájának a szolgálatba állását. Azonban egyik hírrel sem találkozhattak az elmúlt évben portálunkon: ezek a mérföldkövek mind 2022-re tolódtak.” Nos, ez most is majdnem pontosan ugyanígy érvényes, csak a 2022-es évszámot 2023-asra kell cserélni... Az utóbbi, a japán H3 rakéta bemutatkozása várható a leghamarabb, az ALOS-3 földmegfigyelő holdat indítja majd, a tervek szerint február 12-én. Az első negyedévre ígérik a Vulcan Centaur első repülését, amelyen a Peregrine holdi leszálló szonda lesz a fő hasznos teher.

Egy Centaur végfokozattal felszerelt Vulcan rakéta indítása – egyelőre még mindig fantáziaképen, de tavasszal talán már a valóságban is. (Kép: ULA)

Az Ariane-6 rakéta szűzfelszállása decemberre van beütemezve, így bármilyen kis további késés esetén könnyen megeshet, hogy a két új európai Galileo navigációs műholdat már csak 2024-ben tudja pályára állítani az új hordozórakéta – miközben a jelenleg használatban levő európai nagyrakéta, az Ariane-5 utolsó példánya már áprilisban elindítja a Jupiter felé az európai JUICE űrszondát. (A Naprendszer-kutatás várható eseményeiről azonban sorozatunk harmadik részében írunk majd bővebben.) Ugyancsak 2023-ra várható még a nagyobb rakétafejlesztések közül a Blue Origin New Glenn hordozóeszközének bemutatkozása. Kisebb kereskedelmi rakétákból pedig sokféle fejlesztés érhet be 2023-ban, csak győzzük számon tartani ezeket. Próbarepülésre vár például az amerikai Relativity Space vállalat Terran-1 és a Phantom Space cég Daytona rakétája, a japán Kairos és Zero, az indiai Agnibaan és Vikram-1, a kínai Darwin-1, Gravity-1 és Hyperbola-2, a tajvani Hapith-V, a spanyol Miura-1, a német SR75, RFA One és Spectrum, az Argentin Aventura-1, a dél-koreai Blue Whale-1, valamint a szingapúri Dorado.

Ami a 2023-ban felbocsátásra váró műholdakat illeti, igazán csak egy rövid és szubjektív válogatásra futja, hiszen idén is ezerszámra juttatnak fel kisebb-nagyobb űreszközöket az üzemeltetők. Folytatódik az internetszolgáltató Starlink és OneWeb műholdseregek bővítése, egyre több lesz a földmegfigyelő kisműhold. A CubeSat és PocketQube (PQ) méretkategóriába eső apróságokból most is lesz olyan alkalom, hogy egyszerre száz körüli számú példány kerül alacsony Föld körüli pályára. Ha ez utóbbiak közül csak egyet emelünk ki, az természetesen a szívünkhöz legközelebb álló magyar műhold, a Műegyetemen megépített PQ, az MRC-100 legyen. Ez a Föld körüli térség rádiószennyezésének vizsgálatára készült űreszköz a SpaceX Falcon-9 rakétájának Transporter-7 költségmegosztásos repülése alkalmával, várhatóan a tavasz vége felé startol.

Az elkészült MRC-100, egy 3 egységes (5×5×15 cm-es) PQ. (Kép: BME)

Az első félévben pályára kerülhetnek a Maxar Technologies (korábban Digital Globe) új nagyfelbontású földmegfigyelő műholdflottájának tagjai. A WorldView Legion holdak párosával, három Falcon-9 starttal indulnak. Ezekről is volt már szó, még a 2021-es beharangozónkban... Az európai Copernicus földmegfigyelő program várva várt újabb radaros műholdja, a Sentinel-1C indítására talán májusban kerülhet sor. A röntgencsillagászok az indiai XPoSat (X-ray Polarimeter Satellite) és a kínai Einstein Probe felbocsátásának örülhetnek, az európai Euclid űrtávcső pedig a látható és közeli infravörös tartományban működik majd. Ez utóbbi egy kicsit távolabb, a Nap–Föld-rendszer külső Lagrange-pontja (L₂) környezetébe tart, a harmadik negyedévben egy Falcon-9 rakétával indulhat.

Fantáziarajz az ESA Euclid űrtávcsövéről. (Kép: ESA / C. Carreau)

A kínai űrcsillagászat „nagy dobása” pedig talán már az idei utolsó negyedévre várható. Akkor indíthatják ugyanis a Hszüntien (Xuntian) űrtávcsövet (más néven Chinese Space Station Telescope, CSST), amelyet a Tienkung (Tiangong) űrállomáséval megegyező magasságú és hajlásszögű pályára szánnak. Így időnként anélkül is megoldható lesz a helyszíni szervizelése, karbantartása, hogy ahhoz külön űrhajót kelljen felbocsátani, mint ahogy azt annak idején a Hubble-űrtávcső esetében tették. A Hubble-lel való összehasonlítás azért is kézenfekvő, mert a Hszüntien 2 m-es átmérőjű főtökre hasonló méretkategóriájú, mint az ikonikus amerikai–európai űrtávcsőé.

Fantáziakép a kínai Hszüntien űrtávcsőről. (Kép: CMSA)

Kínából egyébként összesen 60-70 űrindítást terveznek az idén, az Egyesült Államokból valószínűleg még többet, és ezen belül 2023-ban is a SpaceX viheti a prímet. Az orosz, európai és indiai startok száma ezekhez képest várhatóan jóval kisebb lesz. De folytatódik a megszokott távközlési, navigációs, katonai felderítő, földmegfigyelő, meteorológiai műholdak indítása. A tervek alapján már most nyugodtan kijelenthető, hogy a világ űrtevékenységének üteme nem lassul 2023-ban sem, sőt folytatódik dinamikus növekedés, amit a műholdak miniatürizálósása és a hordozórakéták kínálatának bővülése hajt a leginkább. Évről évre egyre nehezebb a fejleményekkel lépést tartani, de 2023-ban is igyekszünk minden fontos űreseményről és hátterükről is beszámolni. Látogassák rendszeresen az Űrvilágot!

Kapcsolódó cikkek:
Mi várható 2023-ban? (1. rész)
Mi várható 2022-ben? (2. rész)
Holdraszállások
Tovább késik a Vulcan
Szűkülő rakétapiac
H3: indítás hamarosan
Tovább késik a New Glenn
MRC-100: felbocsátás májusban
Több űrfelvételt!
Sentinel-1C: megvan a „repülőjegy”
Euclid és Hera: Falcon-9-cel
Helyükre kerültek az Euclid műszerei
Űrállomás, űrtávcső, űrhajósok
Mi várható 2023-ban? (3. rész)