Folyik a SpaceX Starship űrhajójának fejlesztése, amellyel évtizedünk közepén két űrhajós juthat a Holdra. A fejlesztés nem zökkenőmentes, néhány akadály még legyőzendő, de az érintettek bizakodók.
A Mexikói-öböl partján, Boca Chica mellett épül a SpaceX Starship űrhajója, erről és a vállalat Starbase nevű telepén folyó életről tett közzé a cég a közelmúltban promóciós videót (lásd lent). A rakéta fejlesztése iránt érdeklődők ebből a videóból próbálnak olyan részleteket, képkockákat elcsípni, amelyek felvilágosítást adhatnak a munka menetéről. A Starship fejlesztése ugyanis a nyilvánosság tájékoztatásának és a titkolódzásnak furcsa keveréke. A média érdeklődését fenn kell tartani, de a SpaceX önszántából nem sokat árul el a technikai részletekről. Az információmorzsák felcsipegetését Jeff Foust főszerkesztő a Space Review portálon az egykori kremlinológusok munkájához hasonlította, akik abból próbáltak a szovjet hatalmi viszonyokra következtetni, hogy kik és milyen sorrendben állnak a katonai parádékon a dísztribünön. Az alábbiakban Jeff Foust cikkének néhány további megállapítását ismertetjük.
A SpaceX promóciós videója a Starshipről. (Forrás: SpaceX / YouTube)
A Boca Chica mellett folyó munkába a SpaceX-en kívüli világból egyetlen szervezetnek van betekintése, a NASA-nak. Az űrhajózási hivatal ugyanis tavaly 2,9 milliárd dolláros szerződést kötött a SpaceX-szel a Starship holdraszálló változatának elkészítésére (amely összeget később egy második leszállóegység fejlesztése céljából további 1,15 milliárd dollárral megtoldottak – B.E.). Éppen ezért a NASA részéről árgus szemekkel figyelik a fejlesztés előrehaladását, amint azt Mark Kirasich, az Artemisért felelős főigazgató-helyettes a NASA emberes űrrepülési tanácsadó testülete ülésén, november elején elmondta. Megállapította, hogy az eredeti ütemterv egy év időtartalékot irányzott elő ahhoz, hogy a Starship az Artemis–3 küldetéshez 2025 végére elkészüljön, de ennek a tartaléknak egy részét már felhasználták. Ugyanakkor arra is rámutatott, hogy eddig nem a Starship, hanem az Orion fejlesztése jelentette a munka szűk keresztmetszetét. A Starship késésének egyik oka az volt, amit a NASA eufemisztikusan „nagy energiájú eseménynek” nevezett. Idén júliusban a rakéta 33 Raptor hajtóművének turbószivattyúit tesztelték, de a rakétát nem szándékoztak begyújtani. Ennek ellenére az üzemanyag a rakéta alatt mégis begyulladt.
(Forrás: NASA Spaceflight, YouTube)
A SpaceX szűkszavúan nyilatkozott az esetről, Elon Musk pedig elismerte, hogy a tűzgömb szándékaik ellenére jelent meg, és károkat okozott a rakétában. Az esetről több kameraállásból készült felvételek és azok elemzése a lenti videóban látható.
(Forrás: Scott Manley, YouTube)
Jelenleg nyugodt tempóban folyik a Starship fejlesztése, és az előkészületek az első Föld körüli pályára indításra, de mint Kirasich elmondta, addig még fontos mérföldköveket kell teljesíteni, többek közt mind a 33 hajtómű egyidejű statikus tesztelését. További „apróság”, hogy a SpaceX-nek még meg kell szereznie a Szövetségi Légügyi Hatóság (Federal Aviation Administration, FAA) startengedélyét. Kirasich optimista, szerinte ezekre heteken belül sor kerülhet, és így a tesztrepülésre akár december elején magasba emelkedhet a Starship. Későbbi, ugyancsak kritikus lépés lesz a kriogén folyadékok Föld körüli pályán történő áttöltése, amire a Holdra leszálló Starship üzemanyaggal feltöltéséhez lesz szükség.
A Starship űrhajó a Super Heavy hordozórakéta tetején a SpaceX Boca Chica-i (Texas) Starbase telepén. Az első tesztrepülésre talán még decemberben sor kerülhet. (Kép: SpaceX)
Október végén az Amerikai Asztronautikai Társaság Huntsville-ben (Alabama) tartott von Braun Emlékszimpóziumán az egyik szekcióban a NASA és a SpaceX képviselői a leszállórendszer (HLS, Human Landing System) fejlesztéséről számoltak be. A mindössze húsz perces panelbeszélgetésen a SpaceX részéről annyit közöltek, hogy még az Artemis–3 startja előtt jelentős repülési tapasztalatra kívánnak szert tenni a Starshippel. További részleteket a fejlesztés és a tesztelések menetéről sem a SpaceX, sem a NASA részéről nem árultak el. A NASA képviselői még az apró részletekről is csak szűkszavúan nyilatkoznak, a holdraszálló egységről például egy más fórumon csak annyit mondtak el, hogy az kényelmesebb feltételeket biztosít az űrhajósok számára, mint fél évszázaddal ezelőtt az Apollo holdkompja. Foust szerint a titkolódzás a NASA és a SpaceX közötti szerződések jellegéből adódik.
Az Artemis–3 küldetés vázlata. A küldetés keretében két űrhajós a HLS-szel a Hold déli pólusa környékén száll le, ahol kb. egy hétig dolgoznak. (Kép: Wikipedia, Kent Chojnacki, NASA)
A holdraszállásokkal kapcsolatos titkolódzás nem csak a SpaceX sajátja. Hasonló magatartásra sorol fel példákat cikkében Foust a NASA által a következő leszállóegységek tervezésére meghirdetett ipari pályázat kapcsán is, noha itt érthető a titoktartás, hiszen még nyitva áll a pályázat. A Sustaining Lunar Development Effort keretében két céget szeretnének kiválasztani, amelyek a 2020-as évek végére tervezett Artemis–5 küldetés számára leszállóegységet terveznének. A pályázat beadási határidejét a NASA december 6-ig kitolta, az eredményhirdetést nyár elejére ígérik.
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Starshippel a Holdra, másodszorra is
Egy lépéssel közelebb a Starship startengedélye
Új holdraszállás: 2026 előtt nem lesz?
Starship: az első sima leszállás
HLS: a SpaceX az egyedüli befutó
In the shadows of lunar landers (The Space Review)
Közel tíz nappal a start után a Hold körüli pályára állt az első Orion űrhajó.
