A Szojuzokat pótolni képes, újabb rakétákra egyelőre éveket kell várni, addig a SpaceX lesz egyeduralkodó.
A világpolitikai helyzet alakulása nyomán meglepő, de nem teljesen váratlan fordulattal a OneWeb a konkurens SpaceX-hez fordult, hogy a Szojuzok helyett Falcon-9 rakétákkal állítsák pályára kiépülő műholdseregük további darabjait. A megállapodásból csak annyit hoztak nyilvánosságra, hogy az első start már idén várható, azonban sem az indítások számát, sem az árat nem közölték.
2021 végén még Szojuz hordozórakétával állították pályára a OneWeb műholdjait. Azóta a cég kényszerűségből versenytársához, a SpaceX-hez fordult. (Kép: Arianespace)
A Szojuzok kiesése miatt nem csak a OneWebnek kellett más indítási lehetőséget keresnie. Amikor Oroszország bejelentette a kourou-i Szojuz-startok beszüntetését, több európai állami küldetés számára is más startlehetőséget kell keresni. A földön ragadt két pár Galileo műhold, az ESA Euclid infravörös csillagászati távcsöve, az ESA EarthCARE földmegfigyelő műholdja, valamint egy francia katonai felderítő hold. Az ESA Tanács március 17-i ülése után Josef Aschbacher főigazgató csak annyit jelentett be, hogy minden lehetőséget megvizsgálnak. Amint arról beszámoltunk, sokkal bizonytalanabb és bonyolultabb az ExoMars program helyzete, illetve a Rosalind Franklin marsjáró sorsa, amelynek indítása legalább két indítási ablaknyit, azaz bő négy évet csúszik.
Az ESA-n és a OneWeben kívül a Szojuzok néhány más ügyfele is szembesül azzal a ténnyel, hogy miközben kis műholdakat pályára állító rakétákból viszonylag bőséges a kínálat, addig a nagyobb kategóriában beszűkült a piac, különösen úgy, hogy a kínai rakétákat is kizárják a lehetőségek közül. Ennek az az oka, hogy négy készülő rakétatípusnak is be kellett volna már mutatkoznia, azonban még egyik sem készült el: az Ariane–6, a japán H3, a New Glenn és a Vulcan Centaur.
A márciusi Satellite 2022 konferencián elhangzott, hogy az ULA (United Launch Alliance) a Vulcan első startját erre az évre tervezi. Az időzítés elsősorban azon múlik, mikorra fejeződik be a Vulcan első fokozata hajtóművének, a Blue Origin BE-4 hajtóművének fejlesztése és tesztelése. Az ULA-nál arra számítanak, hogy az év közepén megkaphatják az első BE-4-et, így még év vége előtt elindulhat első repülésére a rakétájuk. A Blue Origin képviselője elmondta, hogy már 18 000 másodperc működtetésen vannak túl, és közeledik a végső kvalifikációs teszt időpontja.
Az ULA egyelőre az Atlas-5 rakétát használja, amelyet nem érintenek az orosz szankciók, ugyanis a típussal még hátra lévő startok mindegyikéhez beszerezték az orosz RD-180 hajtóműveket. E startok mindegyikét lekötötték állami, illetve kereskedelmi megrendelők, ezért az ULA Atlas-5 rakétája nem jöhet szóba alternatívaként a kieső Szojuzok pótlására. Az ULA már tavaly is kénytelen volt visszautasítani a GOES-U meteorológiai műhold indítását, jóllehet a sorozat korábbi tagjait (-R, -S, -T) ők állították pályára. Ehelyett a GOES-U-t a SpaceX a Falcon Heavyvel fogja indítani.
A Szojuzok kourou-i indítását lebonyolító Arianespace-nek is alkalmazkodnia kell az új helyzethez, egyelőre keresik ügyfeleik számára a megfelelő helyettesítő megoldást. Remélik, hogy az európai állami megrendeléseket át tudják tenni az új Ariane–6 és Vega-C rakétákra, mindkét típus bemutatkozó repülése idén várható. Az Ariane-6 eleve úgy készül, hogy alkalmas legyen Galileo műholdak indítására, de az idén elmaradó startok így mindenképp 2023-ra tolódnak. Az ESA-nál mérlegelik azt a lehetőséget is, hogy az Ariane–6 első startján a rakéta tömegdemonstrátor helyett az említett kettő közül az egyik ESA-s űreszközt vinné fel, de végleges döntés még nem született.
A Vega-C helyzetét bonyolítja, hogy a rakéta negyedik fokozata az ukrán Juzsmas vállalat által gyártott RD-843 hajtóművet használja, de Európában raktáron van három ilyen hajtómű, amelyek elegendőek a Vega-C idénre tervezett repüléseihez. Hosszabb távon az RD-843-at kiválthatja a folyékony oxigénnel és metánnal működő, európai fejlesztésű M10, amelyet a Vega-E számára fejlesztenek, és az évtized közepére készülhet el.
A JAXA és a Mitsubishi Heavy Industries arról számolt be, hogy a H3 rakéta fejlesztése az új hajtóműnél fellépett problémák miatt késik, emiatt kétséges, hogy elindulhat-e ebben az évben első repülésére a japán rakéta. A Blue Origin képviselője egyes részegységek kvalifikációjának csúszásáról számolt be, ami a New Glenn esetében is valószínűtlenné teszi az idei első startot, új időpontot azonban nem jelöltek meg.
Így lényegében egyedül a SpaceX maradt a piacon, a cég kereskedelmi értékesítésekért felelős alelnöke viszont nem árulta el, pontosan hány extra indításra lenne lehetőség, ha mások is hozzájuk fordulnának. A szűkös kínálat azonban remélhetőleg csak átmeneti, hiszen legkésőbb az elkövetkező néhány évben az Ariane–6, a H3, a New Glenn és a Vulcan biztosan megjelenik a piacon, nem is beszélve a SpaceX saját Starshipjéről. További fejlesztések folynak a Szojuzok méretkategóriájában a Firefly (Beta), a Relativity (Terran R) és a Rocket Lab (Neutron) cégeknél, az évtized közepére ezek is munkába állhatnak.
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Rosalind Franklin: technikailag startra kész, de...
OneWeb: a konkurenciával repülnek
A OneWeb perspektívái
GYORSHÍR: Az oroszok távoznak Kourou-ból
Mi várható 2022-ben? (2. rész)
Helyükre kerültek az Euclid műszerei
Várakozást felülmúló
Szűkülő hordozórakéta-kínálat (The Space Review)
Az európai uniós szankciókra válaszul a Roszkoszmosz felfüggeszti az együttműködést a Francia Guyanában levő űrközponttal.
