Mi várható 2018-ban? (2. rész)

Idén űrszondák indulnak a Mars, a Merkúr és a Hold felé, mások pedig megérkeznek kisbolygókhoz.

Az automata űreszközökkel végzett programok tekintetében 2018 sem bizonyul majd kevésébé izgalmasnak, mint a korábbi évek. Rövid év eleji összefoglalónkban természetesen nem tudunk teljes képet adni a tervekről, inkább csak kiemelünk néhány érdekességet. Azért az év folyamán az Űrvilág cikkeiben – ahogy immár több mint 15 éve tesszük – igyekszünk majd naprakészen követni az eseményeket és minden jelentős indításról, küldetésről, azok tudományos hátteréről és főbb eredményeiről beszámolunk.

Kezdjük a Föld közvetlen környezetén túli célpontokhoz indítandó űrszondákkal. A 2017-re ígért kínai Csang'e-5 (Chang'e-5) a Hosszú Menetelés-5 rakéta egy másik startjának szerencsétlen kimenetele és az azt követő vizsgálatok miatt nem indulhatott el. A holdi anyagminta visszahozására szánt űrszonda most csak 2019-re várható. Nem úgy kínai holdprogram másik ambiciózus eleme, a Csang'e-4 leszállóegység és rover, amely égi kísérőnk túlsó, a Földről nem látható oldalán végez majd sima leszállást – az űrkutatás történetében elsőként. Maga a szonda várhatóan decemberben indul, de előtte nyár elején felbocsátanak egy adatátjátszó űreszközt, amely majd segít a Hold túloldalán leszálló szonda és a földi irányítók rádiós kommunikációjában.

A 2018-as indítási ablakban, május 5-én, egy Atlas-5 rakétával Kaliforniából indulhat a Mars felé az amerikai InSight szonda. A NASA Discovery programjának 12. űrszondája a bolygó felszínére leszállva geológiai, szeizmológiai méréseket hajt majd végre. Az InSightnak már 2016-ban indulnia kellett volna, de nem készült el időben. A landolás november végére várható, a kijelölt leszállási hely a marsi egyenlítő közelében, az Elysium-síkság (Elysium Planitia) térségében található.

Az európai és japán együttműködésben készülő BepiColombo küldetés a Naprendszer legbelső bolygóját, a Merkúrt célozza. Két önálló keringő egység áll majd a Merkúr körüli pályára, 2025 végén. Előtte azonban egyszer a Föld, kétszer a Vénusz és hatszor a Merkúr mellett elrepülve hajtanak végre gravitációs hintamanővert. Még előtte pedig a BepiColombónak el is kell indulnia a Földről. Ez október elején, a francia guyanai Korouból, egy Ariane-5 rakétával történik majd.

A BepiColombo két, addig együtt utazó szondája a Merkúr körül. A bolygóhoz közelebb az ESA MPO (Mercury Planetary Orbiter), a háttérben a JAXA MMO (Mercury Magnetospheric Orbiter) egysége látható a fantáziaképen. (Kép: űrszondák: ESA / ATG medialab; Merkúr: NASA / Johns Hopkins University Applied Physics Laboratory / Carnegie Institution of Washington)

Minden adott hozzá, hogy 2018 a kisbolygókutatás (újabb) nagy éve legyen. Két mintavevő űrszondás küldetés, a japán Hayabusa-2 és az amerikai OSIRIS-REx is idén éri el saját célpontját és kezdi meg kutatási programját. A Földről 2014 végén indított Hayabusa-2 júliusban közelíti meg a Ryugu kisbolygót, a 2016 szeptemberében startolt OSIRIS-REx pedig augusztusban jut a Bennu közelébe.

Fantáziakép a Bennu kisbolygó közelében levő OSIRIS-REx űrszondáról. (Kép: NASA / GSFC / University of Arizona)

Szigorúan véve nem 2018-as esemény lesz a NASA Plútónál járt New Horizons szondájának újabb célpontja – a 2014 MU₆₉ jelű, a Kuiper-övben keringő kisbolygó – melletti elrepülése. De mivel 2019. január 1-jén történik meg a nagy találkozás, a következő évi beharangozónkba már úgysem fog tudni bekerülni... Ráadásul még 2018-ban, ahogy a szonda egyre jobban megközelíti az égitestet, már várhatóak érdekes megfigyelési eredmények, például arról, hogy valóban kettős kisbolygóról van-e szó, amint azt nemrég végzett földi megfigyelések sejteni engedik.

A New Horizons következő célpontja talán egy szoros kettős kisbolygó lehet. Legkésőbb egy év múlva kiderül. (Fantáziakép: NASA / JHUAPL / SwRI / Alex Parker)

Végezetül említsük meg, hogy a Nap kutatására is készülnek űrszondák. Az egyik a július végén vagy augusztus elején indítani tervezett amerikai Parker Solar Probe. Az űreszköz útja során bonyolult manővereket követően mintegy 6 millió km-re is megközelíti majd a Nap fotoszféráját. Ilyen közel még soha semmilyen űreszköz nem jutott központi csillagunkhoz. A Parker Solar Probe egy Delta-4 Heavy rakétával jut a világűrbe Floridából. A másik napkutató szonda az európai és amerikai együttműködésben épült Solar Orbiter, amely októberben startolhat egy Atlas-5 rakétával Kaliforniából.

2018-as előretekintő sorozatunk harmadik, befejező részében visszatérünk a Föld közelébe, és a legérdekesebbnek ígérkező műholdas programokat vesszük számba.

Kapcsolódó cikkek:
Mi várható 2018-ban? (1. rész)
Mi várható 2017-ben? (1. rész)
Mi várható 2017-ben? (2. rész)
Irány a Hold túlsó oldala!
Kínai kaleidoszkóp
InSight: elhalasztva
Megmenekül az InSight
A BepiColombo
Hayabusa-2: viszlát 2020-ban!
Úton az OSIRIS-REx
Két égitest egy „áráért”?
Parker Solar Probe
Amerikai napfizikai űrtervek
Fényes és sötét: európai űrcsillagászat 2020 körül
Mi várható 2018-ban? (3. rész)

Kapcsolódó linkek:
Az űrrepülés 2018-ban (Wikipedia)
Űrnaptár (NASA JPL)