A JWST első célpontjai

A Jupiter, szerves molekulákat tartalmazó gázfelhők és csecsemő-galaxisok is szerepelnek a JWST első célpontjai között.

A NASA, az ESA és a Kanadai Űrügynökség közös vállalkozásaként készülő James Webb-űrtávcső (JWST) várhatóan 2019-ben kezdi meg a megfigyeléseket a Föld–Hold-rendszer L2 Lagrange-pontjából, de a távcsőidő felhasználásának tervezését már elkezdték. A beérkezett több mint száz javaslat közül tizenhármat választottak ki. Végrehajtásukra mintegy 500 óra távcsőidőt irányoztak elő, a megfigyelések során a JWST mind a négy műszere szerepet kap (amelyek közül kettőnek az elkészítéséhez járult hozzá az ESA, továbbá a távcső pályára állítását is az ESA végzi, Ariane–5 rakétával). A megfigyelések eredményeit azonnal nyilvánosságra hozzák, hogy az érdeklődő obszervatóriumok a legjobban meg tudják tervezni a követő földi észleléseket.

A kiválasztott megfigyelési programok közül négyet vezetnek az ESA valamelyik tagállamában dolgozó kutatók. (Az ESA honlapján megjelent, lent hivatkozott hír ezután bőségesen idézi azokat a lelkesen semmitmondó általánosságokat, amelyeket közreműködő intézmények vezetői nyilatkoztak, de amelyek ismertetésétől megkíméljük olvasóinkat. – B.E.)

A JWST első megfigyelései a csillagászat legkülönbözőbb területeit ölelik fel. (Kép: STScI)

Szerencsére az Űrtávcső Tudományos Intézet (STScI, Space Telescope Science Institute) honlapján a konkrétumok is kiderülnek. A programokat a távcsőidő beosztását végző bizottság (Time Allocation Committee) véleményezte, aminek során a technikai megvalósíthatóságot is vizsgálták. Javaslataik alapján Ken Sembach, az STScI igazgatója döntött a 13 végrehajtandó észlelési programról, amelyet „az igazgató próbalövésének” nevezhetünk (DD-ERS, Director’s Discretionary Early Release Science Program, vagyis az igazgató tetszése szerinti, korai tudományos program). A DD-ERS-re a távcső hat hónapig tartó beállítását, kalibrálását követően, az érdemi tudományos munka első öt hónapjában kerül sor, az előirányzott észlelési idő 460 óra.

A JWST a NASA Johnson Űrközpontja termovákuum kamrája előtt, ahol az alacsony hőmérsékleti teszteket végezték. A távcső a világűrben –233 °C-os környezetben fog dolgozni, ezt szimulálva ellenőrizték az optika és a műszerek megfelelő működését. (Kép: NASA / D. Stover)

A programok a csillagászat legkülönbözőbb területeit ölelik fel: galaxisok, galaxismagok, csillaghalmazok, közeli és távoli csillagkeletkezési helyek, az intersztelláris és a csillagok körüli anyag kémiája, exobolygók tulajdonságai. A 13 program mindegyik széles nemzetközi összefogást takar, a 22 vezető kutató (PI és co-PI) közül 16 észak-amerikai és 6 európai. A 13 konzorciumban összesen 253 kutató dolgozik, 18 ország és az USA 22 állama 106 intézményéből. A 253 kutató közül 157 amerikai (USA), 84 az ESA tagállamaiban él, hét kanadai, míg öt ausztrál, illetve chilei csillagász is bekapcsolódik a kutatásba. A közvetlen résztvevőkön kívül további 456 kutatási segéderő dolgozik a programokon. A három legnépesebb kutatócsoport 138, 105, illetve 80 fős. A DD-ERS kiválasztottjai a távcső indításáig elkészítik a részletes észlelési terveket, a szoftvereket és a munka eredményeként előálló adatstruktúra tervét.

A Webb-űrtávcső a kriogén teszt után. (Kép: NASA)

A négy európai vezetésű projektben a nagy tömegű csillagokat (Toulouse-i Egyetem), csillagok keletkezése során a jég kémiai evolúcióját (Amszterdami Egyetem), a nagy tömegű fekete lyukak közüli galaxisokat (Európai Déli Obszervatórium, Németország) és az exobolygókat (Exeteri Egyetem) vizsgálják.

Kapcsolódó cikkek:
A főtükör már tökéletes
2019-re csúszik a JWST startja
Késhet a JWST startja
Mikrozárak a JWST-n
Összeállt a Webb-űrtávcső főtükre

Kapcsolódó linkek:
A James Webb-űrtávcső első célpontjai (ESA)
A JWST első célpontjai (Űrtávcső Tudományos Intézet)
James Webb-űrtávcső (NASA)