Több mint két évtized alatt öt műhold mérései alapján 30 antarktiszi gleccser fogyását mérték. A fogyás gyorsul.
A kutatók az Antarktiszi-félsziget délnyugati részén fekvő Palmer-föld nyugati oldalának 800 km hosszú partvonala mentén elhelyezkedő 30 gleccsert vizsgálták. Megállapították, hogy 1992 és 2016 között a legtöbb gleccser sebessége 20–30 cm/nappal nőtt. Ez a terület egészére vonatkozó folyási sebesség 13%-os növekedését jelenti.
A gleccserek folyási sebességének növekedése az antarktiszi Nyugati Palmer-földön. (Forrás: S. Cornford, CPOM / Univ. Swansea)
A műholdas méréseket a jég folyására alkotott modellekkel kombinálva azokra a területekre is tudtak becsléseket végezni, amelyekről nem álltak rendelkezésükre műholdas mérések. Ennek alapján megállapították, hogy a jég folyási sebességének gyorsulása miatt az utóbbi években az 1990-es évek elejéhez viszonyítva évente átlagosan 15 köbkilométerrel több jég szakadt bele a jéghegyek nyelvéről a környező óceánba, vagyis a jég mennyiségének csökkenése már megközelíti az évi 100 köbkilométert. Korábbi vizsgálatok alapján a területen a jég csökkenését háromszor nagyobbnak becsülték.
A jég 2014–2016 közötti átlagos mozgási sebessége a Sentinel–1 műholdak mérései alapján. (Kép: J. Wuite, ENVEO)
A legerősebben gyorsuló gleccserek nyelvénél mérték a tengervíz hőmérsékletét is, és megállapították, hogy ezek a gleccserek a tengerfenékbe vágódott mederben tovább folynak a víz melegebb rétegei felé. A sarkvidéket körülvevő, viszonylag meleg és a Déli-óceán többi részénél sósabb tengervíz az elmúlt évtizedekben felmelegedett és sekélyebbé vált, ezért a víz a gleccserek alapjánál megolvasztja a jeget, ami csökkenti a súrlódást, így gyorsítja a jég folyását. Ezek a mérések azért fontosak, mert a Palmer-föld jégtakarójának jelentős része a tengerszint alatt helyezkedik el. A kutatók tanulmánya a Geophysical Research Letters folyóiratban jelent meg.
A jégtakaró változásait repülőgépről is követik. (Kép: A. Hogg / CPOM) Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
A kutatáshoz az ESA Envisat és ERS műholdjai, valamint a Copernicus program Sentinel–1 műholdjai radaméréseit használták. A radar különösen alkalmas a sarkvidékek vizsgálatára, mert sem a felhős idő, sem pedig a fél évig tartó sötétség nem akadályozza a megfigyelést.
Repedés radarral
Az Antarktisz digitális terepmodellje
Gyorsuló jégolvadás az Antarktiszon
Jég veled!
Elindult a Sentinel-1B
Pályán a Sentinel-1A
Radarműholdas mérések az antarktiszi gleccserek két évtizedes jégvesztéséről (ESA)
Sentinel–1 (ESA)
Envisat (ESA)
ERS (ESA)
A kráter az éghajlatváltozás miatt, a permafroszt olvadása következtében jött létre. Mérete egyre csak nő.
