Elindult a Sentinel-1B

Az európai radaros távérzékelő műholdpáros második tagja egy Szojuz rakétával állt pályára Francia Guyanából.

A start Kourouból április 25-én, magyar idő szerint 23:02-kor történt. A 2,3 tonnás űreszköz egy orosz gyártmányú Szojuz hordozórakéta és Fregat végfokozat segítségével érte el a 693 km magasan húzódó poláris pályát. (Az eredetileg tervezett időponthoz képest kétszer egy-egy nap késést okozott a kedvezőtlen időjárás, a harmadik napon a visszaszámlálást a rakétával kapcsolatos műszaki probléma miatt függesztették fel.) A Sentinel-1B tervezett élettartama legalább 7 év. Ikertestvére, a Sentinel-1A majdnem pontosan két éve, 2014. április 3. óta kering a Föld körül. A két műhold pályájának geometriája azonos, csak épp mindig egymással „szemben”, a Föld átellenes oldalai fölött repülve figyelik a felszínt.

A Szojuz rakéta (VS14) hasznos terhének előkészítése a Francia Guyanában található európai űrközpontban. Az orrkúp alatt az Európai Unió és az Európai Űrügynökség (ESA) Copernicus földmegfigyelési programjának legújabb műholdja, a Sentinel-1B, valamint a MicroSCOPE és még három apró egyetemi CubeSat. (Kép: ESA / Manuel Pedoussaut)

A Copernicus program Sentinel-1 műholdpárosának fedélzetén egy az apertúraszintézis elvén működő radarberendezés (synthetic aperture radar, SAR) repül. Ez a C-sávban (5,405 GHz-es frekvencián) bocsátja ki a rádióhullámokat a Föld felé, és a 12 m hosszú antennájával veszi a felszínről visszaverődött jeleket. A két műholdat használó konfiguráció előnye, hogy egy-egy adott területről 6 napos visszatérési idővel végezhetnek radarméréseket, míg egyedül a Sentinel-1A-val ez kétszer ilyen hosszú, 12 nap volt (ez a szám az Egyenlítőnél érvényes, magasabb szélességeknél természetesen rövidebb lehet a visszatérési idő). A műholdak négyféle üzemmódban, különböző szélességű sávokban és más-más felbontással képesek felmérni a felszínt.

A Sentinel-1 két műholdas konstellációjának működése hat napon át. (Animáció: ESA / ATG medialab)

A radaros Sentinel-1 műholdak adatait számos területen, a hétköznapi életet és a gazdaságot segítő, valamint tudományos célú alkalmazásokra tudják hasznosítani. Ezek közül érdemes megemlíteni például a szárazföldek felszínborításának, a növényzetnek a vizsgálatát, a tengeri jég és az olajszennyeződések követését, a hullámzás és a tengeráramlások vizsgálatát. A technika nagy előnye, hogy az időjárástól (borultságtól) és a megvilágítástól (napszaktól) függetlenül is lehet használni, ellentétben az optikai távérzékelő műholdak felvételeivel. A SAR technikát nem csak képalkotásra, hanem – az adott területről több eltérő időpontban gyűjtött adatok elemzésével, műholdradar-interferometriás eljárással – a felszín- és építménymozgások pontos kimutatására is lehet alkalmazni. Természeti katasztrófák (például földrengések, vulkánkitörések, fölcsuszamlások) után meg lehet állapítani a felszín-deformációk, árvizek esetén pedig az elöntés mérétkét és térbeli eloszlását.

Virtuálisan körbejárhatjuk az azonos felszereltségű, a Föld körül keringő Sentinel-1 műholdak egyikét. (Animáció: ESA / ATG medialab)

A két Sentinel-1 műhold – a most felbocsátott B és a két éve működő A jelű – a Thales Alenia Space fővállalkozásában készült, számos európai űripari beszállító közreműködésével. A műholdak lelkét, a SAR berendezést a német Airbus Defence and Space vezetésével gyártották.

A Sentinel-1B-t pályára állító rakéta egyik „potyautasa” volt a francia CNES vezetésével készített MicroSCOPE (Micro-Satellite à traînée Compensée pour l'Observation du Principe d'Equivalence) műhold. Ez az ekvivalenciaelvet vizsgálja, ami az általános relativitáselmélet egyik alapja. A 2 évesre tervezett működési idő alatt remélik, hogy a Földön végzett eddigi legjobb méréseknél százszor pontosabban (10^-15 nagyságrendű relatív pontossággal) ki tudják mutatni a súlyos és a tehetetlen tömeg egyenértékűségét – vagy épp apró eltérést, amit egyes fizikai elméletek jósolnak. A mérés elve, hogy a műhold belsejében két különböző anyagból készült próbatest viselkedését vizsgálják, miközben azok a lehető legtökéletesebb tehetetlenségi pályán mozognak. (Eötvös Loránd torziós ingájával a maga korában minden addigit meghaladó, 10^-8-os pontossággal igazolta az ekvivalenciaelvet.)

A 300 kg-os MicroSCOPE műhold. (Fantáziakép: CNES / D. Ducros)

Emellett három 1 egységes (10 cm-es élhosszúságú kocka alakú) nanoműhold, CubeSat került pályára. Ezeket európai (pontosabban dániai, olaszországi és belgiumi) egyetemi csoportok készítették, a lehetőséget az ESA Fly Your Satellite! (magyarul: repítsd a műholdadat!) pályázatán elnyerve.

Kapcsolódó cikkek:
Pályán a Sentinel-1A
Reflektorfényben a Sentinel-1A
Duplázódó európai radarszem
Az első Sentinel első éve
Előre a 2030-as évekig
Az ESA földmegfigyelési tervei (1. rész)

Kapcsolódó linkek:
A Sentinel-1 műholdakról (ESA)
A Szojuz rakéta kisebb utasai (ESA)
MicroSCOPE honlap (CNES)
A Sentinel-1B, a MicroSCOPE és három CubeSat startja (Spaceflight Now)