A páratlan űrgyűjteménnyel rendelkező Schuminszky Nándor öt fordulóban teszi próbára az Űrvilág olvasóinak rejtvényfejtő képességét. Itt a válasz a negyedik kérdésre és a szerencsés nyertes neve.

Gyakran írjuk, hogy a nagyobb űreszközöket a Csendes-óceán déli része fölött léptetik be a sűrű légkörbe. Miért ott?

A Szaljut-1 felbocsátása után nem kellett sokat várni, hogy meginduljon a valódi űrállomásprogram, hogy űrhajósok népesítsék be a világ első űrbeli előőrsét.

A Szaljut-7 lett a program során a leghosszabb ideig működő egység, összesen 3216 napig repült, szintén rekorddöntő 816 napos lakott idő mellett.

Éppen 25 esztendővel ezelőtt, 1981. május 14-én indult a Szaljut-6 űrállomásra az első és mindeddig egyetlen román űrhajós, Dumitru Dorin Prunariu.

A szovjet-magyar űrrepülés második napja elsősorban az aklimatizációval telt.

1980. május 26-án Bajkonurból felemelkedett a Szojuz-36 űrhajót szállító hordozórakéta. Az űrhajó utasai a világűrbe harmadszor induló Kubászov szovjet és az újonc Farkas Bertalan magyar űrhajósok voltak. A következő egy hétben cikksorozatban mutatjuk be az akkor történteket.

A NASA és az RKA eredetileg hét Shuttle-Mir összekapcsolódást, és öt hosszú idejű amerikai űrrepülést tervezett végrehajtani a program keretében. Sorozatunk mostani részében szót ejtünk a harmadik, negyedik, és ötödik amerikai Mir-lakóról, valamint bemutatjuk, milyen problémákat kellett elhárítani a legénységeknek 1997-ben.

Az amerikai űrrepülőgépeket egy űrállomás kiszolgálására, építőelemeinek Föld körüli pályára juttatására fejlesztették ki. Tervezői annak idején azonban aligha gondolták, hogy az első űrállomásmodul, amit pályára állítanak vele, orosz készítésű lesz, és orosz űrállomáshoz fog csatlakozni.

1994 februárjában a Discovery és hattagú legénysége önálló repülést hajtott végre. A fedélzeten helyet kapott az első orosz űrhajós, aki amerikai űrrepülőgépen indult a világűrbe. A második hasonló repülésen a Discovery űrrandevút hajtott végre a Mir űrállomással.

A páratlan űrgyűjteménnyel rendelkező Schuminszky Nándor öt fordulóban teszi próbára az Űrvilág olvasóinak rejtvényfejtő képességét, és jutalmat is felajánlott. Itt a negyedik kérdés!

Bulgáriai látogatása során, január 3-án elhunyt Igor Petrovics Volk szovjet űrhajós.

„Űratombombázóból” savanyú a szőlő jellegű űrelsőség.

Manapság, amikor a lassanként készülgető ISS az űrállomások császárává lép elő, keveset emlegetjük a szovjet űrállomásokat. Pedig a rögös út velük kezdődött. Elsőként a Szaljut űrállomás-családdal.

Az oroszok mai nagyrakétájának, a Proton hordozórakétának 1965. július 16-án volt az első sikeres startja.

Cikksorozatunk mai epizódjában röviden megismerkedünk a szovjet-magyar űrrepülés tényleges "helyszínével", a Szaljut-6 második generációs űrállomással.

A program az eredeti tervekhez képest további két repüléssel bővült. Michael Foale-t David Wolf, őt pedig Andy Thomas váltotta a Mir fedélzetén. Az utolsó Shuttle-Mir összekapcsolódásnak pedig résztvevője lett a szovjet-orosz űrhajózás egyik nagy alakja, Valerij Rjumin is.

A harmadik Shuttle-Mir dokkoláshoz a NASA ismét az Atlantist indította, 1996 márciusában. Az űrrepülőgép Shannon Lucid amerikai űrhajósnőt vitte fél éves, rekord időtartamú űrutazásra.

Két orosz kozmonauta amerikai űrrepülőgépen tett látogatása után 1995-ben elérkezett az idő, hogy egy amerikai űrhajós is vendégeskedjen orosz űreszközön. Majd, szinte napra pontosan 20 évvel a történelmi (és politikai) jelentőségű Szojuz-Apollo program végrehajtása után, 1995 júniusában ismét összekapcsolódott egy orosz és egy amerikai űrjármű a Föld körüli pályán. A résztvevők ezúttal a Mir és az Atlantis voltak.

1998. június 12-én a Discovery űrrepülőgép visszatért az STS-91 jelű űrrepüléséről. Ezzel az eseménnyel fejeződött be az előkészületekkel együtt 4 és fél évig tartó Shuttle-Mir program, ami hivatalosan a Nemzetközi Űrállomás építési munkálatainak első (előkészítő) része volt. Új sorozatunkban ezt a nagy figyelemmel kísért nemzetközi programot mutatjuk be.