A harmadik Shuttle-Mir dokkoláshoz a NASA ismét az Atlantist indította, 1996 márciusában. Az űrrepülőgép Shannon Lucid amerikai űrhajósnőt vitte fél éves, rekord időtartamú űrutazásra.
Az Atlantis március 22-én hajnalban indult a Mirhez, ahova két nappal később érkezett meg. Rakterében a Spacehab-DM lakómodult vitte magával, amelyben utánpótlási anyagok, és kísérleti anyagok voltak a második amerikai hosszú idejű űrrepüléshez. A hosszú idejű űrrepülést pedig Dr. Shannon Lucid űrhajósnő hajtotta végre. Ő tulajdonképpen Thomas Reiter német űrhajóst váltotta a Mir fedélzetén (Reiter még február 29-én szállt le a Szojuz TM-22-ben, Jurij Gidzenko és Szergej Avgyejev társaságában). Shannon Lucid utazása 188 napig tartott. Ezzel beírta magát a történelembe: a mai napig ő az egyetlen nő, aki ennyi ideig tartózkodott megszakítás nélkül az űrben (a legtöbb időt, 437 napot Valerij Poljakov orosz orvos töltötte a világűrben). Repülése egyúttal amerikai rekordot is jelentett: egyetlen amerikai sem vett még részt ilyen hosszú űrutazáson. Korábbi négy repülésével együtt összesen 229 napos űrrepülési tapasztalata van, így tehát egyike a leggyakorlottabb űrhajósoknak. Shannon Lucid űrutazását eredetileg nem tervezték ilyen hosszúra. Az Atlantist 1996 júliusában szerették volnai indítani (STS-79) újra a Mirhez, hogy Shannon Lucidot másik amerikai űrhajós váltsa fel. Azonban előzőleg, júniusban, a Columbia STS-78 jelű útján a szilárd hajtóanyagú gyorsítórakéták start utáni vizsgálatakor kiderült, hogy a rakéták szegmensei között lévő gumi tömítőgyűrűk égési károsodást szenvedtek. Ezt a problémát a NASA-n belül a Challenger katasztrófája óta nagyon komolyan veszik (akkor a szigetelőgyűrűk átégését határozták meg a katasztrófa legfőbb kiindulási okaként). Közben az időjárás-előrejelzés szerint a Berta nevű hurrikán is közeledett Cape Canaveral felé, így az űrrepülőgép-program vezetői úgy döntöttek, hogy visszagurítják az Atlantist az indítóállásról a függőleges összeszerelő épületbe (VAB). Egy héttel ezután elkezdték szétbontani az összeszerelt űrrepülőgép-rendszert, és az Atlantis másik, átvizsgált gyórsítórakéta-párost kapott (az eredetieket pedig az STS-81 jelű repülésnél használták fel). Az Atlantis szeptemberre ismét az indítóállásra kerülhetett, ekkor azonban megint visszatolták az összeszerelő csarnokba, ezúttal a Fran nevű trópusi vihar közeledése miatt. Shannon Lucid és az őt váltó John Blaha az Atlantis fedélzetén, 1996 szeptemberében (NASA fotó) Az Atlantis végül szeptember 16-án emelkedhetett fel, és 19-én csatlakozott a Mirhez. Shannon Lucidot John Blaha váltotta fel, aki 1997 januárjáig volt fenn. Shannon Lucid pedig szeptember 26-án szállt le a Kennedy Űrközpontban, az Atlantis fedélzetén. Kapcsolódó cikkek:
A Shuttle-Mir program (4. rész): Az Atlantis modult visz a Mirhez
Egy tiszteletbeli magyar űrkutató
Az amerikai űrrepülőgépeket egy űrállomás kiszolgálására, építőelemeinek Föld körüli pályára juttatására fejlesztették ki. Tervezői annak idején azonban aligha gondolták, hogy az első űrállomásmodul, amit pályára állítanak vele, orosz készítésű lesz, és orosz űrállomáshoz fog csatlakozni.
