1998. június 12-én a Discovery űrrepülőgép visszatért az STS-91 jelű űrrepüléséről. Ezzel az eseménnyel fejeződött be az előkészületekkel együtt 4 és fél évig tartó Shuttle-Mir program, ami hivatalosan a Nemzetközi Űrállomás építési munkálatainak első (előkészítő) része volt. Új sorozatunkban ezt a nagy figyelemmel kísért nemzetközi programot mutatjuk be.
A Nemzetközi Űrállomás építéséről szóló, űrhivatalok közi megállapodást 1993-ban írta alá Jurij Koptyev, az Orosz Űrkutatási Hivatal (RKA), és Daniel Goldin, a NASA akkori vezetője. Az építkezést hivatalosan három szakaszra osztották: Az első szakaszba erdedetileg egy önálló Shuttle-repülést (STS-60), egy Mir-megközelítést (STS-63), egy amerikai űrhajós indítását Szojuz űrhajóban a Mirhez (Mir-18), és hét Shuttle-Mir dokkolást (STS-71, -74, -76, -79, -81, -84, -86) terveztek a felek, öt amerikai űrhajós hosszú idejű repülésével együtt. Mivel a Nemzetközi Űrállomás moduljai különféle (főképp pénzügyi) problémák miatt nem készültek el a tervezett időben, ezt később kiegészítették két további összekapcsolódással (STS-89, -91), illetve hosszú idejű repüléssel. Az új űrállomás építése (a második szakasz) pedig csak 1998 novemberében kezdődött meg. 2001 januárja óta az űrállomás-program a harmadik szakaszban van, azonban jelenleg a Columbia balesete miatt szünetel az űr-építkezés. Grafika a 230 tonnás Shuttle-Mir komplexumról, a Föld akkori legnehezebb űrobjektumáról Most induló sorozatunkban bemutatjuk az első szakaszt, vagyis a Shuttle-Mir programot: Tartsanak velünk!
- Az első szakaszban orosz űrhajósok repülnek amerikai űrrepülőgépeken, illetve amerikaiak a Mir fedélzetén. A NASA részt vesz a Mir ellátásában, az űrrepülőgépek modul(oka)t, illetve személyzetet szállítanak az orosz űrkomplexumhoz. Ezzel tesztelhető, hogy az amerikai űrrepülőgépek képesek-e ellátni azt a feladatot, amelyre eredetileg tervezték őket: kiszolgálnak egy űrállomást. Ugyanakkor az is ellenőrizhető, hogy nemzetközi csapatok tagjai miként tudnak hosszú ideig együttműködni a világűrben. Az első szakaszt 1994-től 1997-ig tervezték végrehajtani.
- A második szakasz (a tervek szerint 1997-1999) az űrállomás tényleges építésének kezdeti szakasza, az amerikai laboratórium-modul indításával bezárólag.
- A harmadik szakaszban (a tervek szerint 1999-2003) a Nemzetközi Űrállomás teljesen kiépült volna, fedélzetén 6-7 űrhajós dolgozna.
- egy orosz kozmonauta első repülését az amerikai űrrepülőgépeken (1994 februárja),
- egy amerikai asztronauta első repülését a Szojuzon és a Miren (1995),
- az első Shuttle-Mir űrrandevút (1995 februárja),
- az első dokkolást (1995 júliusa),
- az űrrepülőgéppel a Mirhez szállított dokkolómodult (1995 októbere), valamint
- a további repüléseket, beleértve az amerikai hosszú idejű repüléseket (1996-1998).
25 éve annak, hogy 1977. szeptember 29-én a bajkonuri űrkikötőből elindították és pályára állt az első több éves élettartamra tervezett, ún. második generációs űrállomás, a Szaljut-6. Ezzel új fejezet nyílt az űrállomások történetében, s több, mint hat évvel az első Szaljut felbocsátása után technikai módosítások, fejlesztések után lehetővé vált, hogy emberek élhessenek és dolgozhassanak a világűrben hosszabb időn keresztül is. Kétrészes cikkünk előző részében az űrállomást és annak általános programját mutattuk be. Most, a második részben a Szaljut-6 hazai vonatkozásairól ejtünk szót.
