Hubble 27

A mára szinte legendává vált Hubble-űrteleszkóp indításának 27. évfordulójára a csillagászok egy csodaszép spirálgalaxis-párról készítettek felvételeket.

Ez a két, csillagoktól ragyogó galaxis megmutatja számunkra, hogy hogyan is nézhetne ki a Tejútrendszer, ha kívülről szemlélnénk.

(Kép: NASA / ESA / M. Mutchler, STScI)

Az éléről látott galaxis neve NGC 4302, míg a másik, döntött galaxis az NGC 4298. Habár első pillantásra úgy tűnik, hogy a két spirálgalaxis teljesen különbözik egymástól, valójában szerkezetileg és felépítésüket tekintve nagyon is hasonlóak. Ennek a látszólagos eltérésnek az az oka, hogy eltérő szögben látunk rá a térben másképp elhelyezkedő galaxisokra.

A Földről az NGC 4302 jelű galaxist a szimmetriatengelyéhez képest pontosan 90°-os szög alatt (másképpen fogalmazva épp a fősíkjába eső irányból) látjuk, míg az NGC 4298 inklinációs szöge 70°. Az NGC 4298-ban egy szélkerékre hasonlító spirálszerkezet látható, bár ez nem olyan látványos, mint számos másik spirálgalaxisban.

Egy átlagos spirálgalaxisnak a középpontból induló, fiatal csillagokból felépülő karjai vannak. A ragyogó karok mentén intenzív csillagkeletkezés zajlik. Az ilyen galaxisoknak egy központi dudoruk van, amit egy halvány, csillagok alkotta halo vesz körül. Számos spirálgalaxisban megfigyelhető egy úgynevezett küllő is, ami a középponti részből indul, és ebből nyúlnak ki a spirálkarok.

Az éléről látott galaxis (NGC 4302) korongjában a fényes csillagoktól jól elkülönül a nagy mennyiségű por. A korongban lévő por fényelnyelése miatt ez a galaxis sötétebbnek tűnik, mint kísérője. A galaxist elnézve látható még egy nagyobb kék sáv, ami egy jelenleg is aktív csillagkeletkezési terület.

Mindkét galaxis tőlünk mért távolsága hozzávetőlegesen 55 millió fényév. A Bereniké haja nevű csillagképben találhatóak, és a Virgo galaxishalmazba tartoznak, ami közel 2000 galaxist foglal magába. Mindkét galaxist 1784-ben fedezte fel William Herschel. Az ilyen objektumokat eleinte egész egyszerűen csak „spirális ködösségnek” nevezték, mivel a távolságukról nem volt rendelkezésre álló információ. A 20. század elején Edwin Hubble felismerte, hogy ezek a galaxisok a Tejútrendszeren kívül találhatóak.

Az éléről látható NGC 4302 hozzávetőlegesen 87 ezer fényév átmérőjű, ami 60%-a a Tejútrendszer méretének. Tömege mindössze 10%-a Tejútrendszerének, de így is elképesztő nagyságú: 110 milliárd Nap tömegével egyezik meg. Az NGC 4289 kisebb, körülbelül 45 ezer fényév átmérőjű, ami egyharmada a Tejútrendszer méretének. Tömege kevesebb, mint a Tejútrendszer tömegének 2%-a.

A Hubble-űrtávcsővel a megfigyelések 2017. január 2-22. között készültek a széles látószögű kamerával (Wide Field Camera 3, WFC3) az optikai hullámhossz-tartományban. Az űrteleszkópot 1990. április 24-én indították el a Discovery űrrepülőgép fedélzetén, majd másnap alacsony Föld körüli pályára helyezték. A Föld légkörének torzító hatásaitól távol a Hubble az univerzumot a közeli ultraibolya, látható és közel infravörös fényben is tanulmányozza. Az elmúlt 27 évben a Hubble áttörő felfedezései forradalmasították a csillagászat és az asztrofizika számos területét.

Kapcsolódó cikkek:
25 év – 25 kép (1. rész)
25 év – 25 kép (2. rész)
25 év – 25 kép (3. rész)
25 év – 25 kép (4. rész)
25 év – 25 kép (5. rész)
A Hubble-űrtávcső évfordulója
Születésnapi szappanbuborék
Izgalmas spirál
NGC 6814
Az Androméda-köd részletes feltérképezése
Kölcsönható galaxisóriás
Pingvin és tojás

Kapcsolódó linkek:
A Hubble képe az NGC 4302 és NGC 4298 galaxisokról (Astronomy Now)