Űrvilág űrkutatási hírportál (http://www.urvilag.hu) | |||
Hubble 27 A mára szinte legendává vált Hubble-űrteleszkóp indításának 27. évfordulójára a csillagászok egy csodaszép spirálgalaxis-párról készítettek felvételeket. Ez a két, csillagoktól ragyogó galaxis megmutatja számunkra, hogy hogyan is nézhetne ki a Tejútrendszer, ha kívülről szemlélnénk.
(Kép: NASA / ESA / M. Mutchler, STScI)
Az éléről látott galaxis neve NGC 4302, míg a másik, döntött galaxis az NGC 4298. Habár első pillantásra úgy tűnik, hogy a két spirálgalaxis teljesen különbözik egymástól, valójában szerkezetileg és felépítésüket tekintve nagyon is hasonlóak. Ennek a látszólagos eltérésnek az az oka, hogy eltérő szögben látunk rá a térben másképp elhelyezkedő galaxisokra.
A Földről az NGC 4302 jelű galaxist a szimmetriatengelyéhez képest pontosan 90°-os szög alatt (másképpen fogalmazva épp a fősíkjába eső irányból) látjuk, míg az NGC 4298 inklinációs szöge 70°.
Az NGC 4298-ban egy szélkerékre hasonlító spirálszerkezet látható, bár ez nem olyan látványos, mint számos másik spirálgalaxisban.
Egy átlagos spirálgalaxisnak a középpontból induló, fiatal csillagokból felépülő karjai vannak. A ragyogó karok mentén intenzív csillagkeletkezés zajlik. Az ilyen galaxisoknak egy központi dudoruk van, amit egy halvány, csillagok alkotta halo vesz körül. Számos spirálgalaxisban megfigyelhető egy úgynevezett küllő is, ami a középponti részből indul, és ebből nyúlnak ki a spirálkarok.
Az éléről látott galaxis (NGC 4302) korongjában a fényes csillagoktól jól elkülönül a nagy mennyiségű por. A korongban lévő por fényelnyelése miatt ez a galaxis sötétebbnek tűnik, mint kísérője. A galaxist elnézve látható még egy nagyobb kék sáv, ami egy jelenleg is aktív csillagkeletkezési terület.
Mindkét galaxis tőlünk mért távolsága hozzávetőlegesen 55 millió fényév. A Bereniké haja nevű csillagképben találhatóak, és a Virgo galaxishalmazba tartoznak, ami közel 2000 galaxist foglal magába. Mindkét galaxist 1784-ben fedezte fel William Herschel. Az ilyen objektumokat eleinte egész egyszerűen csak „spirális ködösségnek” nevezték, mivel a távolságukról nem volt rendelkezésre álló információ. A 20. század elején Edwin Hubble felismerte, hogy ezek a galaxisok a Tejútrendszeren kívül találhatóak.
Az éléről látható NGC 4302 hozzávetőlegesen 87 ezer fényév átmérőjű, ami 60%-a a Tejútrendszer méretének. Tömege mindössze 10%-a Tejútrendszerének, de így is elképesztő nagyságú: 110 milliárd Nap tömegével egyezik meg. Az NGC 4289 kisebb, körülbelül 45 ezer fényév átmérőjű, ami egyharmada a Tejútrendszer méretének. Tömege kevesebb, mint a Tejútrendszer tömegének 2%-a.
A Hubble-űrtávcsővel a megfigyelések 2017. január 2-22. között készültek a széles látószögű kamerával (Wide Field Camera 3, WFC3) az optikai hullámhossz-tartományban. Az űrteleszkópot 1990. április 24-én indították el a Discovery űrrepülőgép fedélzetén, majd másnap alacsony Föld körüli pályára helyezték. A Föld légkörének torzító hatásaitól távol a Hubble az univerzumot a közeli ultraibolya, látható és közel infravörös fényben is tanulmányozza. Az elmúlt 27 évben a Hubble áttörő felfedezései forradalmasították a csillagászat és az asztrofizika számos területét. | |||
|