Néhány évvel még tovább maradhatnak működőképesek a Naprendszerből kifelé tartó Voyager-2 (és később a Voyager-1) műszerei.
Ezt az egyre fogyatkozó elektromos energiával való gazdálkodás új módjával tervezik elérni. Ilyen módon a veterán űrszonda tovább küldhet értékes mérési adatokat a sugárzásról és a nagyenergiájú részecskékről a napszélbuborék határán túlról, lényegében a csillagközi térből. Igazából minél távolabbról származnak az adatok, annál különlegesebbek és fontosabbak. (Ugyanakkor érdemes tisztázni, hogy a két Voyager szonda a Naprendszert még közel sem hagyta el, ha központi csillagunk gravitációs hatását vesszük figyelembe: jóval távolabb is keringenek égitestek a Nap körül, mint amilyen messze járnak ezek az űreszközök.)
A két Voyager tesztmodellje a fedélzeti berendezések másolatával a kaliforniai Jet Propulsion Labiratory (JPL) tisztaterében, a felbocsátásuk előtti évben, 1976-ban. (Kép: NASA / JPL-Caltech)
Az 1977-ben indított Voyager-2 mostanra mintegy 20 milliárd kilométer távolságba jutott a Földtől, de öt fedélzeti tudományos műszere még most is működőképes. A működtetésükhöz szükséges energiát három radioizotópos termoelektromos generátor (RTG) szolgáltatja. Ezek a bennük elhelyezett radioaktív izotópok (plutónium-238) természetes bomlásából származó hőt alakítják elektromos energiává. Csakhogy a bomlás folyamán fokozatosan csökken a radioaktív izotópok száma, így természetesen az energiatermelés is. Ahogy fogyott az ellátás, az irányítók már korábban is fokozatosan kapcsoltak ki olyan fogyasztókat, például a fűtést a fedélzeten, amelyek már nem életbevágóan fontosak. A fő cél a tudományos adatgyűjtés folytatása, ameddig csak lehetséges. A számítások szerint a Voyager-2 műszerei egyikének ellátása valamikor az idén vált volna lehetetlenné, de az eddig biztonsági okokból tartalékolt energia felszabadításával akár 2026-ig is kitolható lesz az üzemideje.
Az irányítóknak tehát egyelőre nem okoz fejfájást, hogy milyen műszert kapcsoljanak le. A Voyager-2 ikertestvére, a páros 1-es számú, 1977-ben mindössze 16 nappal később útnak indított tagja esetében ez a választási dilemma egyelőre még nem aktuális. A Voyager-1 egyik műszere ugyanis menet közben, még a küldetés korai szakaszában felmondta a szolgálatot. Így annak a szondának a fogyasztása kisebb. De ha a most bevezetendő módszer beválik, később – várhatóan jövőre – a Voyager-1-en is alkalmazni szeretnék.
Mindkét Voyager űrszondán három RTG kapott helyet. (Kép: NASA / JPL-Caltech)
Tartalékok után kutatva a szakemberek rájöttek, honnan tudnának még egy kis energiát nyerni. A feszültség ingadozásainak, és így a műszerek esetleges meghibásodásának kivédésére egy tartalék áramkör szolgált. Ha ezt a biztonsági elemet kiiktatják, akkor felszabadul némi elektromos energia. Bár így lesz némi kockázata a működésnek, de a tapasztalatok azt mutatják, hogy még 45 év világűrbeli utazás után is elég stabil az elektromos rendszer mindkét űrszondán. Az elemzések alapján abban reménykednek, hogy a kockázat kellően alacsony, érdemes inkább megpróbálkozni a működés idejének meghosszabbításával, ameddig csak lehet. Az új rendszer az első néhány hét tapasztalatai alapján jól működik.
A Voyagerek küldetését eredetileg csupán 4 évre tervezték. Mindkét szonda elrepült a Szaturnusz és a Jupiter mellett. A Voyager-2 meghosszabbított programja lehetővé tette a Naprendszer két külső gázbolygója, a Neptunusz és az Uránusz melletti elrepülést is. Ez utóbbi két bolygót azóta sem látogatta meg egyetlen más űreszköz sem. A NASA 1990-ben ismét hosszabbított, azzal a céllal, hogy a helioszférán túlról is gyűjthessenek adatokat. A gyorsabban haladó Voyager-1 a mérései szerint 2012-ben, a lassabb és eltérő irányban távozó Voyager-2 2018-ban lépett ki a napszél befolyási övezetéből a csillagközi térbe. Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
A heliopauza, ahogy a Voyager–2 látta
A Voyager-2 is a csillagközi térben
A negyven éves Voyager és az üzenetküldés problémái
Voyager-1: a Naprendszerben vagy sem?
Fordulj, Voyager!
Amikor a nullának örülünk
A Voyager űrszondák 30 éve
A Voyager-1 űrszonda kilépett a szuperszonikus napszélbuborékból
A Voyager-1 űrszonda a helioszféra határvidékén
Nukleáris energiaforrások űreszközökön
Plutónium-238
Több plutónium
Tartalék energiát vetnek be a Voyager-2 műszereinek további működéséhez (NASA)
Voyager honlap (NASA)
A NASA bizonytalan időre elkaszálta a „Vénusz évtizede” nyitányának szánt VERITAS indítását, a Planetary Society azonban megmentené a küldetést.
