A NASA Perseverance marsjárója egy szerves anyagokban gazdag területen gyűjtötte be a Földre szállítandó első talajmintát.
Az értékes marsi anyaggal töltött titán kapszula most ott fekszik a Mars porában, és várja, hogy egy űreszköz érte menjen, megtalálja, és elhozza a Földre. A minta deponálását a NASA közleménye kulcsfontosságú lépésnek nevezi a mikrobális marsi élet nyomainak keresése szempontjából. A mintát a Perseverance egy ősi folyó deltatorkolatában gyűjtötte. A „három villa” becenevű térségben ezzel együtt 10 titáncsövet töltenek meg a Mars felszínét alkotó anyaggal.
A Perseverance marsjáró 2022. december 21-én ledobta az első összegyűjtött talajmintát tartalmazó kapszulát a bolygó felszínére. (Kép: NASA / JPL-Caltech / MSSS)
Ha sikerül tartani a terveket, akkor valamikor a 2030-as években vagy a Perseverance, vagy két kis helikopter (a nemrég már a 37. repülését teljesítő Ingenuity-hez hasonló eszközök) szedi össze a Jezero-kráterben a mintákat. A Perseverance minden helyszínen két mintát gyűjt, és alapesetben saját maga szedi majd össze azokat, a helikoptereket csak szükség esetén vetik be. Az összegyűjtött mintákat kis rakétával juttatják a Mars körüli pályán várakozó orbiterhez, amelyik azután a Földre hozza azokat. Eltekintve a néhány marsi eredetű meteorittól, ez lesz az első alkalom, amikor a vörös bolygóról származó anyagminta jut a földi laboratóriumokba.
A talajmintát tartalmazó kapszula a Perseverance mellett. (Kép: NASA / JPL-Caltech / MSSS)
Annyi bizonyos, hogy az élet legfontosabb összetevője, a víz a Mars múltjában bőségesen jelen lehetett, aminek a nyomait a később elsivatagosodott bolygó felszíni formái ma is őrzik. Az, hogy valóban jelen lehetett-e a vörös bolygón az élet valamilyen kezdetleges formája, csak a felszín anyagának részletes vizsgálata döntheti el. Korlátozott lehetőségei miatt ehhez a Perseverance helyszíni mérései, elemzései csak az első lépést jelentik, részletesebb vizsgálatokra csak a földi laboratóriumokban lesz lehetőség, ha egyszer a minták eljutnak a Földre.
A NASA kutatója, David Shuster elmagyarázza a mintavételi helyek kiválasztásának szempontjait. (Forrás: NASA / YouTube)
Az első, csupán krétarúd nagyságú mintát egy vulkanikus eredetű kődarabból gyűjtötte a Perseverance. Jelentősége abban áll, hogy korábban a környéken szerves vegyületeket találtak (amelyek természetesen nem feltétlenül biológiai eredetűek, de akár azok is lehetnének). A Perseverance egy óra alatt helyezte el a mintát a kapszulában, majd lezárta a tokot és kidobta a bolygó felszínére, a rovertől 89 cm távolságra, egy sík területre. Ezután az irányítóközpontban a területről készült képek alapján nagyon pontosan rögzítették a tartály helyét, elsősorban azért, nehogy a későbbiekben maga a Perseverance véletlenül ráhajtson a mintára. Megállapították azt is, hogy a cső biztonságosan fekszik a felszínen, bár korábban arra is készültek tervek, hogyan lehetne a csövet a mintavevő karral megkocogtatva eldönteni, ha az a kidobása után függőleges vagy ferde helyzetben a laza szerkezetű talajba fúródna.
Az első minta felszínre dobása mindössze néhány héttel a Perseverance elsődleges küldetésének 2023. január 6-i vége előtt történt. (A marsjáró 2021. február 18-án szállt le a Marsra, alapküldetését egy marsi évre tervezték, ami valamivel rövidebb két földi évnél.) Kiterjesztett küldetése során a Perseverance folytatja a minták gyűjtését. (Időközben a második mintával teli csövet is elhelyezték már a felszínen. – A szerk.)
Animáció a NASA és az ESA közös, a Marson gyűjtött minták Földre szállítását végző küldetéséről. Alapesetben maga a Perseverance helyezi el a Marsra érkező eszközben a mintákat tartalmazó tokokat. A kis rakéta Mars körüli pályára viszi a kapszulákat tartalmazó tartályt, ahonnan az ott keringő egység szállítja azokat a Földre. (Forrás: NASA / ESA / JPL-Caltech / GSFC / MSFC / YouTube)
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Lakható volt
ESA-s rover nélkül
Az élet keresésének nehézségei
Megvan a Perseverance első kőzetmintája
A Perseverance hátrahagyta az első Földre szánt kőzetmintáját (Space.com)
A NASA Perseverance marsjárója bizonyítékot talált arra, hogy az ősi Marson valóban kedvezőek lehettek az élet számára a feltételek, bár az ősi élet nyomait nem találták.
