A NASA Perseverance marsjárója bizonyítékot talált arra, hogy az ősi Marson valóban kedvezőek lehettek az élet számára a feltételek, bár az ősi élet nyomait nem találták.
A közelmúltban ismertették a Perseverance második tudományos vizsgálatsorozatának eredményeit, ezek közt számoltak be a fentiekről. Azt már korábban is tudták, hogy a Jezero-kráterben mintegy 3,5 milliárd évvel ezelőtt egy tó vize hullámzott, a tavat tápláló folyó vize a kráter falát áttörve jutott a kráter belsejébe. Legújabban a folyó deltatorkolatában található üledéket vizsgálták.
Bevetésre készül a Perseverance robotkarja a Jezero-kráterben található, Skinner Ridge-nek elnevezett kőzettömb környékén. A kép bal szélén lévő kőtömbön jól láthatók az üledékrétegek, míg a középsőn az a kör alakú fúrásnyom, ahol a marsjáró megcsiszolta az egyik sziklát, hogy elvégezhesse a kőzet kémiai elemzését. (Kép: NASA / JPL-Caltech / ASU / MSSS)
Az első tudományos kampányban, amelynek során a kráter fenekét kutatták, a Perseverance vulkanikus kőzeteket talált, ami azt bizonyítja, hogy a Jezero-kráterben megmaradtak az egykori vulkáni aktivitás nyomai. A bizonyítékot a South Séítah kőtömbön a marsjáró kőzetkémiai röntgenberendezésével (PIXL, Planetary Instrument for X-ray Lithochemistry) végzett vizsgálat szolgáltatta. A berendezéssel piroxén kristályokba ágyazódó, nagy olivin kristályokat találtak, amelyek egykor a lassan kihűlő magmában alakultak ki. A magma vastag rétegben folyhatott a felszínen, vagy egy felszín alatti kamrában gyűlhetett össze. Más kémiai bizonyítékok szerint az anyag kikristályosodása után több alkalommal is vízzel léphetett kölcsönhatásba. A Perseverance több mintát is vett ezekből a kőzetekből, ha a minták egyszer majd eljutnak a Földre, akkor azt is meg lehet állapítani, mikor öntötte el a víz a Jezero-krátert.
A Perseverance szelfije 2021. szeptember 10-én készült, a Jezero-kráterben található, Rochette-nek becézett sziklaalakzat közelében. (Kép: NASA / JPL-Caltech / MSSS)
A kráterfenék vizsgálata után a marsjáró a távolabbi, egykori folyódeltában folytatta a kutatást, ahol a kráter falát áttörő folyó lerakta az üledékét. Ahhoz, hogy oda eljusson, a Perseverance-nek homokdűnék között, önállóan navigálva 5 kilométert kellett mennie. A távolságot rekord gyorsasággal, 31 nap alatt tette meg. Áprilisi odaérkezése után öt hónapot töltött a Delta Frontnak nevezett térség üledékes kőzeteinek vizsgálatával. Két, egymástól nagyon eltérő tulajdonságokat mutató kőzetgerincből (Skinner és Wildcat) két-két mintát vettek. A Skinner anyagáról megállapították, hogy nagyon távolról került mostani helyére, míg a Wildcat minták szulfátokat és sókat tartalmazó agyagoknak bizonyultak. Ezek a kőzetek a tó elpárolgásakor a sós mocsárban alakultak ki. Az egykori élet jelenlétére utaló nyomok (biosignatures) felfedezésére csak az üledékes kőzetekben van remény. Erre csak akkor lesz lehetőség, ha a mintákat földi laboratóriumokban is sikerül megvizsgálni. Azt mindenesetre a Perseverance SHERLOC Raman-spektrométerével ki tudták mutatni, hogy a kőzetek szerves anyagot, valószínűleg aromás vegyületeket tartalmaznak, ami azonban nem bizonyítja az egykori marsi élet létezését, mert ezek a szerves anyagok egyszerű kémiai folyamatok eredményeképpen is létrejöhettek. Sikerült egyértelműen megállapítani a Mars történetében lejátszódott események időrendjét: eszerint a magmatevékenység történt először, a kráterfenéken a vulkanikus kőzetek ugyanis minden kétséget kizáróan a deltatorkolatban lerakott anyag alatt fekszenek, vagyis még a tó létrejötte előtt kerültek oda. Azt viszont, hogy az egyes események ténylegesen mikor történhettek, ugyancsak a minták földi elemzésével lehet megállapítani.
A Perseverance Mastcam-Z kamerájának felvételei alapján összeállított videó a Jezero-kráterben látható tájról, a Perseverance egyik kutatója, Ken Farley magyarázatával. (Forrás: NASA / JPL-Caltech / ASU / MSSS, YouTube)
Eddig a Perseverance 13 mintát gyűjtött, a gyűjtések részletes adatai a NASA honlapján találhatók meg (lásd lent). A 13 minta közül 12 esetben sikerült a fúrásból származó kőzetmagot a gyűjtőtartályba helyezni, egy esetben viszont a kőzet szétmorzsolódott és kihullott, így ezt a marsi légkörből vett mintának tekintik (magyarul: a tartály üres maradt...). A marsjárón összesen 38 tartályt helyeztek el mintagyűjtés céljára, vagyis a leszállása óta eltelt másfél év alatt a tervezett minták harmadát sikerült összegyűjteni. (További öt tartályban olyan anyagmintákat vittek a Marsra, amelyekkel azt vizsgálják, hogy a bennük elhelyezett anyagok hogyan reagálnak a marsi légkörrel való kölcsönhatásra. Amint korábbi cikkünkben megírtuk, a legújabb elképzelések szerint az ESA tervezett roverjének elhagyásával, közvetlenül a Perseverance vinné a mintákat az azokat visszahozó szondához, de szükség esetén marsi helikopterek segítségét is igénybe vehetnék. Ha minden a tervek szerint alakul, a minták 2033-ban érkezhetnek meg a Földre.
Az ESA Mars körüli pályára állítandó szondája, amelynek a feladata lesz a Perseverance által gyűjtött minták Földre szállítása. (Fantáziarajz: ESA)
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
ESA-s rover nélkül
Napfogyatkozás a Marson
Megvan a Perseverance első kőzetmintája
Meghiúsult mintavétel a Marson
Tesztvezetés a Marson
A Perseverance új eredményeiből (Sky & Telescope)
A Perseverance mindenkori helye és a Marson bejárt útvonala a NASA honlapján
Megbízhatóan termeli az oxigént a Marson a Massachusettsi Műszaki Egyetem (MIT) MOXIE berendezése, amely a Perseverance-en kapott helyet.
