Nincs űrkutatás űrtávközlés nélkül. Az egyik leggyakoribb és legrégebbi űralkalmazás az űrtávközlés.
Műholdak, űrhajók, de a Nemzetközi Űrállomás pályára állítása, a velük való kommunikáció, az általuk nyert adatok visszaküldése nem valósulna meg egy korlátos erőforrás, a frekvencia használata nélkül. A másik oldalról azonban az űrkutatás eredményeként jött létre az űrtávközlés és az elmúlt 60 évben teret nyert a mindennapi életünkben. Ennek fejlődését, hírközlési vonatkozásait mutatjuk be cikksorozatunkban.
Több szerző foglalkozott már korábban is a mesterséges holdakkal, de a mai értelemben vett geostacionárius műholdakról Arthur C. Clarke 1945 októberében a Wireless World folyóiratban közzétett „Extra-Terrestrial Relays: Can Rocket Stations Give World-wide Radio Coverage?” című írásában értekezett. Az űrkorszak hajnalán megjelent írásban Clarke olyan rádióállomás elhelyezését javasolta az űrben, amely a Föld középpontjától számított 42 000 km-re helyezkedik el az Egyenlítő síkjában, és amelynek keringési ideje 24 óra, így a földfelszín két pontja közötti adásokat továbbítani képes. Kifejtette azt is, hogy 3 egyenlő távolságra elhelyezett mesterséges hold teljes globális lefedettséget tud biztosítani. Később elkezdődött az űr meghódítása a Szputnyik–1-gyel (1957), majd több alacsony pályás mesterséges hold után pályára állították az első geostacionárius műholdakat is (1963 - Syncom–2, 1964 - Syncom–3). Ezzel bebizonyosodott, hogy Clarke elmélete a gyakorlatban is működik.
Clarke cikke a Wireless Word 1945. októberi számában. (Forrás)
Az űrkorszak kezdetekor is világossá vált, hogy az űrobjektum (műhold vagy űrhajó) és a Föld között a kommunikáció elengedhetetlen. Így nem véletlen, hogy nemzetközi szinten először a távközlés szabályaiban jelent meg az űrkutatás. Az 1865-ben létrehozott Nemzetközi Távközlési Egyesület (International Telecommuncation Union – ITU), amelynek Magyarország alapító tagja, már 1959-ben foglalkozott az űrkutatásra allokálható frekvenciák kérdésével.
Az új rádiószolgálatok: az űrkutatás, a rádiócsillagászat és a Föld–űr szolgálat
Az 1959-ben megtartott, 4 hónapos ülésén az ITU Adminisztratív Rádióértekezlete a rádiótávközlés a II. világháború és az azt követő évek során bekövetkezett ugrásszerű fejlődésének kihívásaira adott válaszokat. Új eljárások, szigorúbb technológiai követelmények és új frekvenciasáv-felosztási táblázat elfogadása mellett új rádiószolgálatok bevezetéséről is döntött, ezek az űrkutatási szolgálat (space service), a Föld–űr szolgálat (Earth–Space service) és a rádiócsillagászat szolgálat (radio astronomy service). Az ülésen a frekvenciasávok felosztási táblázata már kutatási célokra több űrrel kapcsolatos frekvenciát kijelölt (pl. 136–137 MHz, 400–401 MHz, 1400–1429 MHz, 1700–2300 MHz, 8400–8500 MHz, 15,15–15,25 GHz), természetesen a lábjegyzetekben foglalt eltérésekkel. Ennek egyik oka a Szputnyik–1 által több országnak okozott káros zavartatás, amellyel szemben a már meglévő szolgálatokat, illetve a tagállamban saját engedélyeseiket védték az egyes tagállamok. Ez a zavartatás vezetett ahhoz, hogy az ülés arról döntött, hogy a Földet rádiókommunikációs szempontból 3 régióra bontják, amelynek szabályait a Nemzetközi Rádiószabályzat (Radio Regulations – RR) 5. cikke tartalmazza. Ennek megfelelően az RR az egyes frekvenciasávok és szolgálatok kapcsán az egyes régiókra vonatkozóan eltérő szabályokat állapít meg. [Az ITU Rádiószabályzata (Radio Regulations) 1906 óta a frekvenciahasználat alapját képezi. Az RR-t a tagállamok képviselőiből álló Nemzetközi Rádió Konzultatív Bizottság (CCIR), illetve 1992-től a Rádiótávközlési Világértekezlet (WRC) által elfogadott dokumentumban módosítja. Az értekezleteket 3–5 évente tartják meg.]
Az ITU 3 régiója. (Forrás)
Szintén új elemként jelent meg, hogy a frekvenciasávok felosztási táblázata alapján a tagállamok maguk határozhatták meg az alkalmazni kívánt frekvenciát, de azt a Nemzetközi Frekvencia Regisztrációs Testületnek (ITU International Frequency Registration Board – IFRB) is bejelentik.
Az 1959-es döntésekkel egységes szerkezetben kiadott Nemzetközi Rádiószabályzat. (Forrás: ITU)
Az ülésen elfogadott számos ajánlás közül az űrtávközlés szempontjából a 36. ajánlás bír relevanciával, hiszen a Rádióértekezlet a technológiai fejlődésre figyelemmel ebben döntött arról, hogy rendkívüli ülést hív össze 1963-ban, amelynek célja új frekvenciasávok felosztása az űrkutatás céljára és az „űrhajók” (vagyis az űreszközök) rádiókibocsátásainak meghatározása és ellenőrzése érdekében a Nemzetközi Rádiószabályzat módosítása. A tagállamokat a köztes időben felkérte az űrkutatásra használt frekvenciák bejelentésére az ITU Adminisztratív Tanácsa részére és a kérdés tanulmányozására mind a tagállamokat, mind a Nemzetközi Rádió Konzultatív Bizottságot (International Radio Consultative Committee – CCIR).
(Folytatjuk!)
Dr. Daczi Diána, Dr. Vári Péter
Kapcsolódó cikkek:
Elhunyt Arthur C. Clarke
Beépültek mindennapi életünkbe
Az űrtávközlés kezdetei (2. rész)
Az űrtávközlés műszaki oldalai (1. rész)
Az űrtávközlés műszaki oldalai (2. rész)
Az űrtávközlés kezdetei (3. rész)
Az űrtávközlés műszaki oldalai (3. rész)
Az űrtávközlés műszaki oldalai (4. rész)
Az űrtávközlés frekvenciaszabályozása: aktualitás és jövőbetekintés (1. rész)
Egy 80 darabosra tervezett kínai távközlésiműhold-konstelláció első két tagja került alacsony Föld körüli pályára.
