A fokvárosi Nemzetközi Világűrkongresszus csütörtöki napján Gagarin útjára emlékeztek űrhajósok, és egy különleges telefonhívás is érkezett.

„Űr-deheroizálásnak” lehet elnevezni azt a napjainkban oly divatos jelenséget, hogy sorra-rendre kezdik kétségbe vonni az űrhajózás eredményeit.

A Gagarin körüli titkolózás tetőpontját egy Grigorij Nyeljubov nevű űrhajósjelölt személye jelentette. Nyeljubov volt a szovjet űrhajóscsoport „fenegyereke”.

Az értesítés nem volt pontos, mert a NASA – Alan Shepard támogatásával – kitartóan ostromolta Wernher von Braunt, hogy az 1961. március 24-ére tervezett kísérletben ne csak a Mercury űrhajó hordozórakétájának, a Redstone-nak a főpróbája legyen, hanem indítsák el egy negyedórás űrugrásra az első amerikai űrhajóst.

Schuminszky Nándor könyvének bemutatóját május 10-én tartják az Erzsébetligeti Színházban.

1946 végén a British Interplanetary Society két szakembere olyan ötlettel állt elő, amely megváltoztathatta volna az űrhajózás történetét.

Az ember világűrbe repülésének álmodozásait az 1930-as évekre felváltotta a Konsztantyin Ciolkovszkij nevével fémjelzett, természettudományos felismeréseken alapuló, realisztikus gondolkodás.

1966-ban kezdődtek meg a gyakorlati felkészülések a Hold elérésére. Az Apollo programban az amerikaiak – igaz, emberek nélkül, de – már kipróbálták a legfontosabb űreszközöket, és az Apollo-1 startját 1967. február 21-ére tűzték ki.

Üdvözlet a Marsról! Üdvözlet az Űrhajózás Napja alkalmából!

Már több mint 2,6 millióan nézték meg az első űrhajós első (és egyetlen) Föld körüli pályájának emléket állító videót.

1999-ben íródott az Iljusin-legenda újabb fejezete.

Gagarin útjának leghomályosabb része a leszállás volt, két okból.

„Az Izvesztyija pénteken (1961. április 14-én) a szokásosnál később jutott el a moszkvai olvasókhoz, a késésért azonban bőven kárpótolt minden olvasót a lap utolsó oldala. Öt képet közöl az Izvesztyija s ezek a képek bevonultak az emberiség történelemkönyvébe.”

„Az órára néztem. A mutatók moszkvai idő szerint 9 óra 7 percet mutattak. Előbb füttyöt hallottam, aztán egyre növekvő dübörgést éreztem, amint a gigászi űrhajó egész teste remegni kezd, s lassan, nagyon lassan felemelkedik az indítóberendezésről.”

Szovjet történészek szerint Szergej Koroljov 1955-ben Moszkvában, a N.E. Bauman Technikai Főiskola alapításának 125. évfordulóján beszélt először meglehetősen részletesen az ember rakétarepüléséről.

1942 őszére Németország elérte legnagyobb kiterjedését: német katona állt Norvégiától Észak-Afrikáig, az Atlanti-óceántól a Volgáig.

A Békés megyei Nagyszénáson április 29-én nyílik egy kiállítás Schuminszky Nándor űrgyűjteményéből.

Ez volt a címe Isaac Asimov egyik korai sci-fi novellájának. Ebben az első Holdat is megkerülő, emberes űrrepülés szereplői szembesülnek a hihetetlen ténnyel: égi kísérőnk csak egy óriási makett, díszlet a világűrben, amelynek még a tartóoszlopai is jól kivehetők.

Számomra, mint jövőkutató számára az egyik érdekes kérdés az, hogy ezer vagy éppen tízezer év múlva hogyan fogjuk leírni az aktuális dátumot (mármint ha használunk még majd ilyet egyáltalán).

Az Ember régi vágya az űrrepülés. Az égbolt megérintése, a végső határ ledöntése.