„Az órára néztem. A mutatók moszkvai idő szerint 9 óra 7 percet mutattak. Előbb füttyöt hallottam, aztán egyre növekvő dübörgést éreztem, amint a gigászi űrhajó egész teste remegni kezd, s lassan, nagyon lassan felemelkedik az indítóberendezésről.”
„A dübörgés nem volt erősebb, mint egy sugárhajtású repülőgép pilótafülkéjében, de ebben a zúgásban sok olyan új zenei árnyalatot és hangszínt is felfedeztem, amit még egyetlen zeneszerző sem kottázott le. A rakéta hatalmas hajtóművei a jövő muzsikáját zengték, azt a muzsikát, ami minden bizonnyal még lelkesítőbb és szebb, mint a múlt legnagyobb alkotásai.” (Jurij Gagarin: Utazás a világűrben, Táncsics Könyvkiadó, Budapest, 1962)
Célegyenesben az űrverseny
Szergej Koroljov – akit haláláig csak „Főkonstruktőrként” ismerhetett a világ – 1955-ben, valószínűleg terepszemlén, Bajkonurban. (APN)
A hét Korabl-Szputnyik (magyarul szputnyik-űrhajó, a Vosztok „lánykori neve”) közül kettő, eleve nem érte el a Föld körüli pályát, egy űrhajó orientációs hiba miatt évekig a világűrben rekedt, majd megsemmisült, egy példány pedig a légkörbe való visszaérkezéskor égett el. Három korai Vosztok tért vissza sikeresen a Földre, de a végső, zöld jelet Gagarin részére csak az 1961. márciusi két főpróbás repülés adta meg.
A még élő szemtanúk elmondták, hogy a hangulat meglehetősen feszült és ideges volt azon az áprilisi reggelen, és többen is visszaemlékeztek egy veszekedésre. A bajkonuri indítóhelyen – Gagarin Vosztok rakétájától néhány százméternyire – egy katonai rakétát is éppen előkészítettek a startra. Érthető módon ez utóbbi kísérlet szakembergárdája, Valerij Misin főkonstruktőr vezetésével szerette volna látni Gagarint, a Vosztok előkészítését. De Koroljov egész egyszerűen elzavarta a Misin-csoportot: „Ti csak menjetek a saját rakétátokhoz!” Az idegesség érthető volt, hiszen az első repülés előtt sokat vitatkoztak azon, hogyan fogja lelkileg elviselni az ember az űrutazást. Mi lesz, ha az agyával történik valami? Talán ezért, de mindenképpen érdekes, hogy a fékezőrakéták kézi bekapcsolásának kódját csak az utolsó pillanatban adták meg. Ha Gagarin agyával történik valami, ne tudjon beavatkozni az automatikus repülésbe, ne tudja azt „elrontani”…
Többször felvetődött már a kérdés: miért éppen Gagarint jelölték elsőnek abból a húszfőnyi csoportból, amely 1960. márciusában kezdte meg a felkészülést? Gagarin tulajdonképpen semmiben sem tűnt ki társai közül, csak éppen mindenben a legjobbak között volt, az öttusa nyelvére lefordítva: összesítésben előzött meg mindenkit. Ez a megállapítás lehet, hogy a legendák világába tartozik, de a hatvanas évekbeli szovjet űrjelentések optimista hangulatát, a „minden sikerül” közléseket jól tükrözi. Némileg másképpen láthatjuk az eseményeket az űrhajósok parancsnokának, Nyikolaj Kamanyin tábornoknak a naplójából. 1961. április 6-án ő ezeket jegyezte fel: „Tyitov bizony erőteljesebb jellem. Az egyetlen dolog, ami visszatart attól, hogy az ő javára döntsek az az, hogy a következő, egynapos útra a Föld körül teendő 16-17 keringésre a legerősebb emberre lesz szükség, mert az az út jóval nehezebb lesz az elsőnél. De az első repülést és az első űrhajós nevét az emberiség sohasem felejti el. A második és az őket követő űrutasokat épp olyan könnyen elfelejtik majd, mint a további rekordokat. Tehát Gagarin vagy Tyitov? Van még néhány nap a döntésig, hogy a két egyaránt méltó ember közül melyik legyen világhírű." [Kamanyin naplója (részlet): kéziratból fordította Dr. Horváth András]
A teljesség kedvéért megjegyezzük, hogy az első Föld körüli repülésre egy hattagú – bár állandóan változó összetételű – csoport készült, 1960 októbere óta. Közülük 1961. január 18-án hárman – Jurij Gagarin, German Tyitov és Grigorij Nyeljubov – kezdte meg a végső, speciális felkészülést a Vosztok űrrepülésre.
Kamanyin naplójában visszatükröződik az időszak szovjet politikai vezetésének féktelen követelése, hogy elérjék, és túlszárnyalják az Egyesült Államokat. Ezért tulajdonítottak óriási jelentőséget az ember űrrepülésének, az űrversenyben elérhető elsőségeknek. Kamanyin beszámol arról is, hogy nem sokkal a startra kijelölt nap előtt felhívta őt Versinyin, a légierő marsallja, aki olyan értesítést kapott, hogy az amerikaiak állítólag április 28-áig felbocsátják első emberszállító űrhajójukat. A marsallt Kamanyin megnyugtatta, hogy a Vosztokot feltétlenül elindítják 11-én vagy 12-én.
Schuminszky Nándor – Dr. Gál Gyula
(Folytatjuk!)
– Holnap elsőként hagyod el a Földet, Jurka – mondta Gagarinnak a start előestéjén Szergej Pavlovics Koroljov, akit haláláig csak Főkonstruktőrként volt szabad a világ előtt megnevezni. A tudomány és a technika sok ezer munkása segít, ám az első úton minden lehetséges. Az akkori idők hozsannáiban természetesen nem szerepelhetett az a kb. 60%-os valószínűség, amelyet a Vosztok-előkísérletek alapján várni lehetett az első űrrepülés sikerére.
Szovjet történészek szerint Szergej Koroljov 1955-ben Moszkvában, a N.E. Bauman Technikai Főiskola alapításának 125. évfordulóján beszélt először meglehetősen részletesen az ember rakétarepüléséről.
