A Gregory-tó

A tórendszer jelentős része gyakran kiszárad, de 2024 szokatlanul csapadékos év volt a térségben, ezért jóval nagyobb területet borít víz, mint a korábbi években.

A bemutatott felvételt a Nemzetközi Űrállomás (ISS) egyik űrhajósa 2024 októberében készítette az Nyugat-Ausztrália tartomány északi részén elterülő Nagy-homoksivatagban (Great Sandy Desert) található Gregory-tóról. A 16 km átmérőjű tó a legnagyobb és az egyetlen állandó víztömeg a félsós (brakk) vizű tavak és az azokhoz kapcsolódó vizenyős területek hálózatában. A víz kékes és zöldes árnyalatúnak látszik, a tavat nagy területen vörösesbarna és narancsszínű, párhuzamosan futó, egyenes dűnék veszik körül.

A nagy képet (ISS072-E-9997) a Nemzetközi Űrállomás 72. állandó legénységének egyik űrhajósa 2024. október 1-én készítette, Nikon D4 digitális fényképezőgéppel, 170 mm gyújtótávolságú objektíven keresztül. A kisebb képet a NASA Landsat–8 műholdjának OLI (Operational Land Imagetr) műszere 2021 októberében készítette. A kis képen a vizenyős területek jelentős része szürkének látszik, mert teljesen kiszáradt, így előtűnnek a szürke és fehér sós síkságok. A 2021-es felvétel jellemző a térség átlagos állapotára, a 2024-ben készült nagy képen a vízzel borított területek jelentős kiterjedése a szokatlanul sok csapadéknak köszönhető. (Kép: NASA Earth Observatory, Michala Garrison; a nagy kép forrása: NASA/JSC Gateway to Astronaut Photography of Earth; a kis kép forrása: Landsat adatok, U.S. Geological Survey)

A Gregory-tó (a bennszülöttek nyelvén Paraku vagy Paruku) az őt körülvevő vizenyős területekkel együtt természetvédelem alatt áll, a 4300 km²-es Paruku Indigenous Protected Area fontos turisztikai célpont, amelyet őslakosok (walmajarri, jaru és kukatja népcsoportok) üzemeltetnek, mióta 2001-ben az ausztrál állam a terület hagyományos tulajdonosaiként ismerte el őket. A nemzeti park elsősorban madárvilágáról ismert, több mint 70 madárfaj mintegy százezer egyede keresi fel rendszeresen a területet, ez nagyobb, mint Ausztrália bármely más édesvizű tavának madárvilága.

A sekély, 1–10 méter közötti mélységű Gregory-tavat észak felől a Sturt Creek vízfolyás táplálja, de északkelet felől egy kisebb folyó is szállít vizet a területre. Az előbbi 65 000 km²-es vízgyűjtő területéről hozza a vizet a tóba. Az űrfelvételen jól látható a szürkésbarna delta, ahol a Sturt Creek eléri vizenyős területet (wetland). A tótól északra a képen kis füstcsóva látható. A tó és a vizenyős területek mintegy 400 km²-re terjednek ki, de az időszakos áradások idején ez akár 5000 km²-re is nőhet, kitöltve egy ősi tómedret.

A kép készítésének idején, 2024 októberében szokatlanul sok víz volt a tavakban. Az átlagoshoz képest megjelenő többlet a heves esőzéseknek tudható be, a térségben 2024 folyamán rekord mennyiségű csapadék esett. Ezen kívül Ausztrália területének nagyobb részén meghaladta az átlagot a csapadék mennyisége, az átlagosnál kevesebb csapadék csak délen és nyugaton egyes keskeny, tengerparti sávokban hullott. A különbség jól látható a nagy kép jobb sarkában látható, 2021-ben készült kisebbel összehasonlítva.

A csapadék mennyisége Ausztráliában 2024 első 11 hónapjában, az 1900–2024 évek átlagához viszonyítva. A Gregory-tó térségében és a tavat tápláló Sturt Creek vízgyűjtő területének legnagyobb részén rekordmennyiségű vagy az átlagot jelentősen meghaladó mennyiségű csapadék hullott. (Kép: Commonwealth of Australia 2024, Bureau of Meteorology)

Kapcsolódó cikkek:
Időszakos tavak
Zöldülő sivatag Ausztráliában
Extrém bozóttüzek Ausztráliában
Queensland, árvíz, hordalék
A csalódás tava

Kapcsolódó linkek:
Waterlogged Lake Gregory (NASA Earth Observatory)